Az első pasi, aki erre a szent hétvégre velünk jöhetett, az egyik barátnőm kisfia volt. Hárman terelgettük-babusgattuk, így is sikerült a második napon egy akrobatamutatvány közben fejre esnie, homlokkal előre csattant a betonon.
Aztán kettőt pislogtunk, és idén nyáron ott álltunk a balatoni nyaraló kertjében hárman, öt gyerekkel, a legidősebb iskolába megy, ha ráncolja, még mindig látszik a homlokán a heg.
„Mikor hárman voltunk egyre, betörte a fejét. Most öten vannak, legyen az a cél, hogy ugyanannyit viszünk haza, amennyivel jöttünk, az se baj, ha nem pont ugyanezeket” – nevettünk, miközben a gyerekek éppen egy papírsárkány kötelével tekerték körbe a kert minden egyes tereptárgyát, de ebben a nevetésben kicsit benne volt, hogy tényleg nem tudtuk, hogy bírjuk ki ép ésszel ezt a hétvégét. Olvass még a témában
Minden kisgyerekes szülő tudja, hogy gyerekkel nyaralni minden, csak nem pihentető. A 10 hónapos és 7 éves között eloszló öt csemeténk mindegyikének megvolt a maga rigolyája, ráadásul, mivel az ország különböző pontjain lakunk, és csak ritkán tudunk találkozni, nem is feltétlenül ismerjük az egymás gyerekeihez vezető megoldásokat, legfeljebb csak az ösztöneinkre hagyatkozhattunk.
