3 démon, amivel megküzdesz, ha maximalista vagy – Megéri?

Elég csak történelmünk nagyjait megvizsgálni ahhoz, hogy tudjuk, a sikeresség bizony magányhoz vezethet. Legyen szó tudósokról, vezérekről, színészekről, komikusokról, vállalkozókról, tehát lényegében bárkiről, aki valamelyest formálta a világunkat, társadalmunkat, beszámolt pályafutása során a magány kínzó érzéséről. Marilyn Monroe mára híressé vált mondása is azt hirdeti, hogy a siker mennyire jó dolog, de mégsem tudsz hozzábújni. A maximalista embereknek pedig ezt fokozottan át kell élniük, ugyanis pályafutásuk során rengetegen fordulnak el tőlük, hagyják őket cserben. Barátok, szeretők, társak válnak idegenné számukra pár pillanat alatt.

Az okok sokszor azonban eltérőek lehetnek. Vannak, akik azért fordulnak egy maximalista ember ellen, mert iriggyé válnak annak sikereire. Vannak, akik nem képesek elviselni az elvárásokat, melyeket egy maximalista ember támaszt a környezetével szemben. És vannak, akik egyszerűen belefáradnak abba, hogy a maximalista ember sosem nyugszik.

Minden maximalista ember legnagyobb démonja, hogy sosem képes a teljes elégedettségre. Nincs olyan dolog a világon, amibe ne találnának javítanivalót. Ez az örökös hajthatatlan vágy, a jobbra törekvésük egyben a legnagyobb erényük is, hiszen rengeteg innováció köszönhető ennek a mozgató erőnek. Ugyanakkor olyan szorongást kénytelenek ez által minden nap megélni, ami miatt sosem képesek örülni a sikereiknek, hiszen úgy érzik, mindig tehetnének még többet, elérhetnének még magasabbra.

Ez a fokú elégedetlenség nem csak számukra nehezíti meg az életet, hanem a közvetlen környezetüknek is, hiszen egy maximalista ember gyakran támaszt magas elvárásokat másokkal szemben is. Mivel úgy vélik, ők képesek mindent elérni, ezért ezt várják el a többiektől is, csakhogy előfordulhat bizonyos esetekben, hogy a saját vágyaikat és céljaikat vetítik ki a környezetükre, emiatt pedig sokan neheztelhetnek rájuk.

És hogy mit tehetünk, hogy végleg leszámoljunk a maximalizmusunkkal? Nem sokat. De megtanulhatjuk tiszteletben tartani mások sztenderdjeit, figyelmünket pedig tudatosan is irányíthatjuk az élet minden apró szépségére, így kicsit eltörpül állandó görcsös akarásunk és harmóniába kerülhetünk környezetünkkel.