A sikátor
Még gyerekkoromban álmodtam azt sokszor, hogy egy sikátorban vagyok. Egy lepukkant városi betondzsungelben állok egy omladozó keskeny helyen, a sikátor végén pedig egy ember áll, aki a nevemet mondja és mindig ezen a ponton ébredtem fel. 25 évvel később Berlinből jöttem haza kocsival, amikor a külvárosban úgy éreztem, ismerős helyre tévedtem. Megálltam, kiszálltam és ott volt a sikátor az álmomból. Minden részlet stimmel, az összes graffiti is. Néztem a homályban, ott van-e az ember és ott volt, de nem állt, hanem feküdt, halott volt. Kihívtam a rendőrséget, megadtam nekik az adataimat és hazajöttem. Egy héttel később hívott egy nő és megköszönte, hogy megtaláltam a bátyját, aki évekkel ezelőtt eltűnt.
