Vannak anyósok, akik menyüket szívből gyűlölik, és ezen semmi nem fog változtatni. A következő történetek szinte hihetetlenül hangzanak, mégis igazak – erről a mérhetetlen anyós-meny gyűlöletről tanúskodnak.
VIDEO A legerősebb csillagjegy párosok, akik tökéletes házastársak lesznek
1/10 Kamu
Azt mondta, rákos és hozzánk költözött, hogy "az utolsó hónapjait a fiával tölthesse." Egy év után kiderült, hogy kutya baja, csak kamuzott. Fel nem foghatom, hogy lehet ekkorát hazudni, és főleg nem egy ilyen komoly dologban. Azóta meg vagyok győződve, hogy nincs ki a négy kereke...
Anyósom velem és a férjemmel is undorítóan viselkedett, de főleg vele. Ugráltatta, szekálta, mindenért verbálisan abuzálta, soha egy jó szava nem volt hozzá és az én szerelmem mindezt birkatürelemmel tűrte. Egyik nap azonban elszakadt a cérnám. Anyósomnak nem tetszett, ahogy a fia megszerelt valamit nála és csak annyit láttam, hogy lendül a keze és egy hatalmas pofont kever le neki.
Akkor odamentem, megfogtam a vállát és azt mondtam neki, ez volt az utolsó alkalom, hogy bántotta a fiát és ha nem változik meg, soha többet nem lát minket és egyedül fog megdögleni. Kézen fogtam a férjem és eljöttünk. Azt hittem, mérges lesz rám, de könnyes szemmel mondta, hogy egész életében arra várt, hogy ezt valaki megtegye érte. Soha többet nem beszéltünk anyósommal.
Éveken keresztül - egészen a válásunkig - azzal csesztetett, hogy "nyámnyila szolgát" csináltam a fiából. Ezt arra értette, hogy evés után a férjem elpakolt maga után.
Az anyósom húsz éven át keresztül nézett rajtam. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor szólt hozzám. Kijelentette, nem vagyok elég jó a fiának és sosem fogadott el. A gyerekeimmel tündér volt, a férjemnek is jó anyja, de nekem esélyem sem volt. Sosem volt bunkó, nem pocskondiázott, nem tett keresztbe, ez a hallgatás irányomban viszont mindennél jobban fájt. Hogy még arra sem méltatott, hogy bunkózzon velem. Emiatt egy senkinek éreztem magam és gondolom ez volt, amit el akart érni.
Anyósom mindig ragaszkodott ahhoz, hogy igyak vele egy teát. Egyszer utána mentem a konyhába és láttam, hogy beleköp a csészémbe. Éveken keresztül csinálta ezt, mikor ez leesett, azt hittem, elhányom magam.
Egyetlen hétvégét töltöttek nála a gyerekek - amit én nagyon elleneztem, de végül beadtam a derekam - és úgy jöttek haza, hogy "nagyi azt mondta, nem te vagy az igazi anyukánk." Akkor látta utoljára az unokáit a vén szipirtyó.
Nem engedte, hogy a szobában legyek, amikor apósom, sógorom és a férjem beszélgettek. Azt mondta, ezek férfidolgok, nem ránk tartoznak és nőként illene tudnom, hol a helyem. Felvilágosítottam, hogy már nem a középkorban élünk.
Nem lehettem ott egyetlen karácsonyi családi ünnepen, születésnapon, esküvőn, babaváró bulin, de még apósom temetésén sem. Eltiltott. A mai napig nem tudom, miért utál ennyire, soha nem volt semmi konfliktusunk. Már annyira megszoktam ezt, hogy a férjemet elengedem a családi banzájokra, én pedig olyankor a saját családommal vagyok, ez van.
Addig duruzsolt a férjemnek, hogy szerinte nem tőle van a gyerekünk (mert "ronda") hogy a végén elküldtek apasági vizsgálatra. Belementem a színjátékba, de közben már előkészítettem a válást és a költözést. Természetesen a teszt engem igazolt, én pedig közöltem anyóssal, hogy ne aggódjon, nem fogja sokat látni a "ronda" unokáját.
Anyósom tíz éven keresztül keserítette az életemet. Állandó frázisa volt, hogy azzal fenyegetett, hogy a fia nem fog engem szeretni. Amikor terhes voltam és egész nap hánytam, megfedett, hogy miért nem takarítok.
Amikor kórházban voltam epekővel, azzal nyaggatott, hogy gyorsan
szedjem össze magam, különben a férjem talál magának mást. Amikor autóbalesetem volt, csak amiatt aggódott, hogy összetörtem a fia drága kocsiját (nem én voltam a hibás és volt biztosításunk). Öt éve halt meg, nem ejtettem érte egyetlen könnycseppet sem.