Az első írásos emlékek az újév első megünnepléséről a 2000 évvel időszámításunk előtti Mezopotámiából vannak, amikor is március közepén köszöntötték az újévet, a nyári napéjegyenlőségkor. A középkorban az újév ünneplése pogány szokásnak számított.
Az év utolsó éjszakája Szilveszter pápáról kapta a nevét, aki 335. december 31-én hunyt el Rómában. Nevét 813-ban vették fel az egyházi naptárba. 1691-ben XII. Ince pápa elrendelte, hogy az év első napja január elsején legyen. Korábban az év kezdetét hol december 25-én, hol pedig vízkereszt napján, január 6-án ülték meg.
Hatalmas motivációt ad az „új kezdet”
Van valami különös jelentéstartalom, ami az újévhez kapcsolódik, mert nemcsak az ünneplést tartjuk kiemelkedően fontosnak, de kivételes energiákat mozgósítunk az újévi fogadalmaink elérésére is, még ha a legtöbben el is buknak ebben. Talán az újév szimbólumának a gyökere az egyik legerőteljesebb motivációnkat rejti: a túlélésbe vetett hitünket. Olvass még a témában
Okosabb vagy, mint egy Nobel-díjas tudós? Teszteld a tudásodat!
Így tisztítsd meg a szúnyoghálót a portól és a pollenektől
„Hónapokig nem jöttem rá, mi az a zaj hajnal 3-kor” – Szomszédok, akik mintha a pokolból költöztek volna mellénk
7 növény, amely a harmónia és a nyugalom szimbóluma lehet a lakásban
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Szerda reggel elküldjük a hét legolvasottabb Otthon-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
