Amikor a baj csőstül jön – Igaz történetek, amik rosszról még rosszabbra fordultak

Bezártam a slusszkulcsot a kocsiba, de sürgősen el kellett indulnom, mert én vittem apám temetésre anyámékat. A csomagtartót felfeszítettem, de mielőtt bemásztam, levettem a zakóm, ami lecsúszott a kocsi tetejéről, bele a sárba. Átküzdöttem magam az üléseken, miközben a fél utca kirohant már a riasztó zajára – az öltözékem eközben vállalhatatlanná téve – és nagy nehezen elértem a kulcsot, kikapcsoltam a riasztót.

Megkönnyebbülve kiszálltam, hogy összeszedjem magam, az ajtó becsukódott mögöttem, a kulcs megint bent maradt, az ajtó bezárva. Várj, még nincs vége: mérgemben belerúgtam a kerékbe és eltörtem a lábam. Törött lábbal újra be kellett másznom a kocsiba a kulcsért, így késve érkeztem meg a temetésre, ahol saras ruhában bicegtem apám koporsója után.

Egy menő hotelben dolgoztam recepciósként, amikor ez az eset történt. Egy vendég – középkorú férfi – arra ébredt, hogy durva hasmenése van. Rohant volna a vécére, de a sötétben nem a fürdőbe jutott, hanem véletlenül kiszaladt a bejárati ajtón, ami becsukódott mögötte így vissza sem tudott menni. Meztelenül, kétségbeesve dörömbölt a többi szoba ajtaján, míg egy rémült urat ki nem ugrasztott, aki azt hitte, tűz van.

A meztelen férfi berohant a szobába, de a vécéig nem jutott el, útközben könnyített magán. Zokogva esedezett bocsánatért a felébresztett szomszédtól – aki összehányta magát a szagtól és látványtól - amíg a takarítók megérkeztek. Végül szegény áldozatot másik szobába helyezték de várj, még nincs vége: a reggelinél összetalálkoztak, egymásra néztek és az emlék hatására a felébresztett férfi újra elhányta magát.

Nem sikerült a pótvizsgám, a tanárom mondta, hogy évet kell ismételnem. Hazamentem, ahol az fogadott, hogy a 12 éves kutyánknak rohama van, szüleimmel és tesómmal rohantunk vele az orvoshoz, kiderült, hogy el kell altatni. Hazafelé a kocsiban mind a négyen sírtunk de várj, még nincs vége: a szüleim ezt a pillanatot választották arra hogy közöljék, elválnak.

Egy puccos étterem hosztesze voltam, egyik este jött vacsorázni egy idős törzsvendég-pár. A hölgynek valami gond volt az egyik kezével, nem tudta használni, de a férje sosem segített neki, sem az ajtót kinyitni, sem a széket maga alá tolni. Egyik este odajön hozzám a hölgy és kéri, hogy kísérjem el a mosdóba. Azt hittem, csak ajtót nyittatja ki, de maga után vonszolt és közölte, hogy bekakilt. Vinnem kellett neki egy zacskót, amibe a szennyes bugyiját tette, majd kérte, hogy álljak őrt, amíg megmosakszik a mosdónál. Végül a nadrágját is segítenem kellett felhúzni, eközben a fenekéhez értem és azt hittem, ott helyben elhányom magam.

Visszakísértem a férjéhez, akinek mondtam, mi történt, de ő közölte velem, hogy ő nem fogja otthagyni a finom vacsoráját, ami most érkezett meg! Nem hittem a fülemnek és várj, még nincs vége! Visszamentem a helyemre, mikor tíz perc múlva megint odajött a néni, hogy ne haragudjak, de megint bekakilt.

ÚJRA eljátszottuk az egész jelenetet a mosdóban, de ekkor már a nadrágját is összecsinálta, így a személyzeti öltözőből kellett neki kerítenem egy tréningalsót. Nem kell elmondanom, milyen szag terjengett az egész női mosdóban, a takarítók is a fejüket fogták. Amíg kimosdattuk, a férje teljes nyugalomban megvacsorázott, majd hívtunk nekik egy taxit és végre hazamentek. Három hónappal később találkoztam velük megint, a néni meg sem ismert. Tíz perce sem ültek az asztaluknál, amikor a hölgy odajött hozzám és azt mondta: „Aranyos, kellene egy kis segítség nekem a mosdóban.”

Valamit félrenyelt és megfulladt a kutyám, egy hétre rá egy autó elütötte anyám kutyáját. Két hét múlva anyám agyvérzést kapott és meghalt a kórházban, a bátyám ideutazott és közben autóbalesete lett, a kocsija totálkáros, ő maga kórházban van egy hete. A felesége ott mondta el neki látogatáskor, hogy válni akar és viszi a gyerekeket. Engem ma behivatott a főnököm és jövő hónaptól nincs munkám. Várj, még nincs vége: arra jöttem ma haza, hogy a felső szomszédnál csőtörés volt és elázott az a festmény, amit – mint egyetlen értékes holmi - anyám hagyott rám és éppen pénzzé akartam tenni.