A kulcs
Bezártam a slusszkulcsot a kocsiba, de sürgősen el kellett indulnom, mert én vittem apám temetésére anyámékat. A csomagtartót felfeszítettem, de mielőtt bemásztam, levettem a zakóm, ami lecsúszott a kocsi tetejéről, bele a sárba. Átküzdöttem magam az üléseken, miközben a fél utca kirohant már a riasztó zajára – az öltözékem eközben vállalhatatlanná téve – és nagy nehezen elértem a kulcsot, kikapcsoltam a riasztót.
Megkönnyebbülve kiszálltam, hogy összeszedjem magam, az ajtó becsukódott mögöttem, a kulcs megint bent maradt, az ajtó bezárva. Várj, még nincs vége: mérgemben belerúgtam a kerékbe és eltörtem a lábam. Törött lábbal újra be kellett másznom a kocsiba a kulcsért, így késve érkeztem meg a temetésre, ahol saras ruhában bicegtem apám koporsója után.
Megkönnyebbülve kiszálltam, hogy összeszedjem magam, az ajtó becsukódott mögöttem, a kulcs megint bent maradt, az ajtó bezárva. Várj, még nincs vége: mérgemben belerúgtam a kerékbe és eltörtem a lábam. Törött lábbal újra be kellett másznom a kocsiba a kulcsért, így késve érkeztem meg a temetésre, ahol saras ruhában bicegtem apám koporsója után.
Mozgalmas éjszaka
Egy menő hotelben dolgoztam recepciósként, amikor ez az eset történt. Egy vendég – középkorú férfi – arra ébredt, hogy durva hasmenése van. Rohant volna a vécére, de a sötétben nem a fürdőbe jutott, hanem véletlenül kiszaladt a bejárati ajtón, ami becsukódott mögötte így vissza sem tudott menni. Meztelenül, kétségbeesve dörömbölt a többi szoba ajtaján, míg egy rémült urat ki nem ugrasztott, aki azt hitte, tűz van.
A meztelen férfi berohant a szobába, de a vécéig nem jutott el, útközben könnyített magán. Zokogva esedezett bocsánatért a felébresztett szomszédtól – aki összehányta magát a szagtól és látványtól - amíg a takarítók megérkeztek. Végül szegény áldozatot másik szobába helyezték de várj, még nincs vége: a reggelinél összetalálkoztak, egymásra néztek és az emlék hatására a felébresztett férfi újra elhányta magát.
A meztelen férfi berohant a szobába, de a vécéig nem jutott el, útközben könnyített magán. Zokogva esedezett bocsánatért a felébresztett szomszédtól – aki összehányta magát a szagtól és látványtól - amíg a takarítók megérkeztek. Végül szegény áldozatot másik szobába helyezték de várj, még nincs vége: a reggelinél összetalálkoztak, egymásra néztek és az emlék hatására a felébresztett férfi újra elhányta magát.
Olvass még a témában
Egy csodás nap
Nem sikerült a pótvizsgám, a tanárom mondta, hogy évet kell ismételnem. Hazamentem, ahol az fogadott, hogy a 12 éves kutyánknak rohama van, szüleimmel és tesómmal rohantunk vele az orvoshoz, kiderült, hogy el kell altatni. Hazafelé a kocsiban mind a négyen sírtunk de várj, még nincs vége: a szüleim ezt a pillanatot választották arra hogy közöljék, elválnak.
A cikk folytatódik, lapozz!
