A való élet sokszor durvább forgatókönyvet ír, mint a filmek, az alábbi öt esetben legalábbis így történt.
A kulcs
Bezártam a slusszkulcsot a kocsiba, de sürgősen el kellett indulnom, mert én vittem apám temetésre anyámékat. A csomagtartót felfeszítettem, de mielőtt bemásztam, levettem a zakóm, ami lecsúszott a kocsi tetejéről, bele a sárba. Átküzdöttem magam az üléseken, miközben a fél utca kirohant már a riasztó zajára – az öltözékem eközben vállalhatatlanná téve – és nagy nehezen elértem a kulcsot, kikapcsoltam a riasztót.
Megkönnyebbülve kiszálltam, hogy összeszedjem magam, az ajtó becsukódott mögöttem, a kulcs megint bent maradt, az ajtó bezárva. Várj, még nincs vége: mérgemben belerúgtam a kerékbe és eltörtem a lábam. Törött lábbal újra be kellett másznom a kocsiba a kulcsért, így késve érkeztem meg a temetésre, ahol saras ruhában bicegtem apám koporsója után.
Megkönnyebbülve kiszálltam, hogy összeszedjem magam, az ajtó becsukódott mögöttem, a kulcs megint bent maradt, az ajtó bezárva. Várj, még nincs vége: mérgemben belerúgtam a kerékbe és eltörtem a lábam. Törött lábbal újra be kellett másznom a kocsiba a kulcsért, így késve érkeztem meg a temetésre, ahol saras ruhában bicegtem apám koporsója után.