Kritizálni általában azok szoktak, akikkel napi szinten érintkezünk, és akik közel állnak hozzánk: a családtagjaink, a munkatársaink, a szomszédaink, a barátaink, esetleg mi magunk. De vajon hogyan reagáljunk arra, ha valaki kritizál? Kerüljük el a velük való érintkezést? Mi van, ha nem tudjuk őket figyelmen kívül hagyni? Mi van, ha függünk tőlük?
Erről ismered fel őket
Mindig lesznek olyan ismerőseink, akik kritizálnak, de valami miatt nem hagyhatjuk őket figyelmen kívül. Vajon megváltoztathatjuk őket? Ha őszinték akarunk lenni: nem. Az emberek csakis akkor változnak meg, ha maguktól meg akarnak változni, nem azért, mert más erre kényszeríti őket.
A kritikus hajlamú emberek általában jól ki tudják szúrni a problémát, de azt nem tudják, hogy hogyan lehetne konstruktívan megoldani azt. Az élethelyzetük az „én rendben vagyok, de te nem”. Azáltal, hogy a mérgüket kiadják, a felsőbbrendűségi és hatalmi érzésüket bizonyítják. Azáltal pedig, hogy nem konstruktívan kritizálnak, gyakran okoznak konfliktusokat. A saját szemükben ők a szabadságért harcolnak. Ha szülői, tanári, vagy vezető szerepbe kerülnek, visszafogják a többieket, és elbátortalanítják őket. Olvass még a témában
„Ha csúnyán beszéltem, anyám ecettel mosta ki a számat” – Furcsa gyermekkori büntetések
Élhetünk-e örökké? A tudomány magyarázata a halhatatlanságra
A 160 grammos diéta elsődleges célja nem a fogyás – Dietetikussal beszélgettünk
Azzá váltam, amitől mindig is irtóztam: Házsártos feleség és túlaggódó anya lettem
Hogy miért viselkednek így? Ezzel próbálnak pozitív képet kialakítani magukról. Felsőbbrendűnek tartják magukat, és a tökéletességre törekszenek, de végül mégis frusztrálttá válnak.
Azt várják másoktól, hogy belemenjenek a konfliktusba. Az embereknek figyelni kell rájuk, de ugyanakkor, ha megpróbálnak nem egyetérteni velük, bajba kerülnek. Kínáljunk konstruktív megoldást számukra, és reagáljunk kedvesen. Valószínűleg, ha ennyire kritikusan bánnak másokkal, magukkal szemben is azok.
