A Gránátalma
„Mikor egyszer egy gránátalma szívében laktam, meghallottam, amint egy mag így szólott: ’Egy napon fa leszek, és a szél susogni fog ágaim között, a nap tükröződni fog lombjaim között, és az év minden időszakában erős és szép leszek.’
Erre egy másik mag így szólt: ’Amikor olyan fiatal voltam, mint te, nekem is hasonlóak voltak a vágyaim. Az idők során megtanultam mérlegelni a dolgokat, és beláttam, hogy reményem hiú volt.’
Egy harmadik mag így szólt: ’Semmit nem látok magunkban, ami ilyen nagy jövőt ígérne.’ Olvass még a témában
A negyedik mag ezt mondta: ’De milyen élet az, amiben nincs meg a jobb jövő reménye!’ Az ötödik mag így szólt: ’Miért kell vitatkoznunk arról, hogy mi lesz belőlünk egyszer, amikor azt sem tudjuk, mik vagyunk most.’
A hatodik mag így szólt: ’Amik vagyunk, azok is maradunk.’
A hetedik mag ezt mondta: ’Egészen tiszta az elképzelésem arról, hogy hogyan lesz minden, de nem tudom szavakkal kifejezni.’ Erre megszólalt a nyolcadik, kilencedik, tizedik – és még sokan – és a végén egyszerre mindannyian, míg a hangzavarban én már semmit sem értettem.
Még azon a napon áttelepedtem egy birsalma szívébe. Ott kevesebb mag van, és azok is nagyon hallgatagok.”
