Nagyon-nagyon gyakori ez, mikor lépsz egy hatalmasat, eltávolodsz a komfortzónádból, és máshogy tekintesz egykori önmagadra. Ekkor már nem azonosulsz a korábbi éneddel sőt, úgy érezheted, mintha nem is te lettél volna. Ez tulajdonképpen részben igaz is. Azonban nem véletlen, hogy akkor és ott úgy éltél, ahogy, és azt tetted, amit. Azt láttad a legjobbnak, a leginkább elfogadhatónak. Könnyen lehet, hogy az akkori események, tettek manapság már teljes mértékben szembemennek mindennel, amiben hiszel, és amit képviselsz, ezért aztán nem meglepő, ha elítéled magadat, vagy éppen bűntudatod van. A spirituális ébredés szerves része a fejlődés, ami nem következhetne be, ha eleve tökéletesnek születnél.
Hinned kell abban, hogy minden okkal történt, és nem tartanál most itt, ha korábban nem követed el a hibáidat. Sőt, mivel voltál azon a szinten, ami miatt most a hátadon is áll a szőr, sokkal hitelesebben képviselheted nézeteidet mások előtt, pusztán azért, mert megélted azt, amit ők is, de fel tudtál állni, tovább tudtál lépni. Időközben fejlődtél és más lett számodra a fontos, a régi hibákért pedig semmiképp ne ítéld el, inkább szeresd az egykori önmagadat.