Egyenlő béreket, egyenlő esélyeket – újabban ezek a nőjogi mozgalmak jelszavai, és mind nagyon is jogos követelések. De mi lesz azokkal, akik arra vágynak, hogy az anya szerepében teljesedjenek ki?
Anett személyes története
Anett 38 éves, három gyermeket nevel. A legidősebb kisfia most kezdte az első osztályt, kislánya most kezdte az óvodát, a legkisebb fiú pedig hamarosan két éves lesz. A gyerekek érkezése előtt Anett egy multinál dolgozott középvezetői pozícióban. Bár az első és második gyerek érkezése között lett volna ideje visszamenni, a férjével úgy döntöttek, hogy otthon marad, és a háztartás vezetésére koncentrál.
Mivel néhány évet külföldön is éltek, ahol másként működik a gyermeknevelési támogatási rendszer, az első gyerek születése után nem sokkal a család egyetlen bevételét a férj jövedelme jelentette. Biztosításuk is mindannyiuknak csak rajta keresztül volt.
A házaspár ennek ellenére úgy döntött, hogy Anett otthon marad, amíg a legkisebb fiú is iskolába nem megy. Akkor is legfeljebb csak félállást vállal majd, hogy a fő fókuszában a gyerekek és a háztartás vezetése maradhassanak.
Ő azt mondja, boldog így, de tudja, hogy sokan vannak, akik finoman szólva nem értik meg, hogyan hagyhatta fel a karrierjét, és „áldozhatta fel magát” a háztartás oltárán.
Mindezt azért, hogy a mindennapjait a vasalás, a játékok elpakolása, a gyerekek különórákra hordása tegye ki, és magára vállalja a szerepet, hogy minden nap frissen főzött ételt tesz a férje elé, amikor az hazaér a munkából.
Társadalmi elvárások
Aki ma bármilyen oknál fogva úgy dönt, hogy háztartásbeliként fog dolgozni, az mindenképpen nehéz szerepet vállal. Egyrészt sok esetben úgy tűnik, még néhány nőjogi aktivista is megfeledkezik ezekről a nőkről. Pedig fontos lenne észben tartanunk, hogy a feminizmusnak nem az a lényege, hogy a régi szerepek helyett egy újat ad a nőknek, hanem hogy megteremti az esélyét annak, hogy maguk választhassanak szerepeket.
Ha ez a gyermektelen, karriert építő vagy éppen egész életében bulizó felnőtt szerepe, akkor azét, ha a saját karriert építő, önálló és közben gyermeket nevelő nő szerepe, akkor azét. Ha pedig az anyaságban kiteljesedő, ebben teljességet találó nőé, akkor pedig ezt.
Noha senki sem gondolhatja, hogy aki egy kapcsolatban azt a szerepet vállalja magára, hogy a gyerekekről gondoskodik és a háztartást viszi, könnyű helyzetben van és egész nap a körmét reszelgeti, mégis hajlamosak vagyunk gyorsan ítélkezni. Otthonülőnek, ambíció nélkülinek vagy egyenesen esetlennek, szerencsétlennek, netalán lustának vagy önállótlannak írjuk le ezeket a nőket. Semmi más hibájuk nincs azon kívül, hogy egy másik utat választottak, mint mi magunk.
Ehhez társul az is, hogy hajlamosak vagyunk eléggé egyoldalúan ábrázolni a sikert.
A közösségi média világában csak az ért el valamit, akinek egyszerre mindene van.
Mindig frissen vasalt a gyerekek ruhája, egészségeset esznek uzsonnára és utána egy fejlesztő játékkal ülnek le játszani, a tökéletesen portalan nappaliba.
Közben anyának komoly állása, esetleg saját vállalkozása van, ahol meg tudja keresni a különórára és a fodrászra való pénzt is. A sikert nagyon sokszor felszínes dolgokban, vagy egyenesen anyagi javakban mérjük. Akinek nincs jövedelme, az ebben a keretrendszerben nem is lehet sikeres.
A háztartásbeli szerepnek hátrányai is vannak
Ugyanakkor van egy el nem hallgatható, valós hátránya is a háztartásbeli szerepnek. Mivel ezek a nők úgynevezett láthatatlan munkát végeznek, amiért nem kapnak fizetést. Teljes mértékben ki vannak szolgáltatva a család „kenyérkeresőjének”. Egy kiegyensúlyozott kapcsolatban, ahol mindenki elismeri, hogy a család működtetéséhez a másik munkájára éppen olyan szükség van, és egyenlően osztoznak a javakon, ez nem feltétlenül okoz gondot.
Nem nehéz belátni azonban, hogy a világunkban, ahol mindent a pénz irányít, ezek a nők vékony jégen állhatnak. Ha bármi balul sül el, ha valami mégsem a terv szerint alakul, szinte esélyük sincs a továbblépésre.
Mivel nincs önálló keresetük, nem tudják előteremteni az önmaguk és gyermekeik ellátására, lakhatására szükséges pénzt.
Sok évnyi kihagyás után pedig a munkapiacra is majdnem lehetetlen visszatérni, pláne több gyermekes anyaként.
Tény, hogy a háztartásbeli nők ilyen szempontból kiszolgáltatott helyzetben vannak. Az is tény, hogy sokan lenézik, vagy éppen elítélik őket. Netalán azt gondolják, nekik könnyű, hiszen „csak” egy szerepben kell megfelelniük, és ha ez sem megy nekik, hát magukra vessenek.
Én abban hiszek, hogy mindenkinek joga van megválasztania a saját szerepét, és hogy ettől a szereptől függetlenül is joga van az egyenlő bánásmódhoz, a biztonsághoz és a tisztelethez. És hogy bárki, aki hisz a nők jogaiban, abban is kell, hogy higgyen, hogy senkit nem hagyhatunk magára.