Harminc felé közeledik, szakmával, munkahellyel rendelkezik, mégis a egyetemisták gondtalan életmódját választja az önállóság helyett. Utazásra, bulira telik neki, fizetése egyúttal a zsebpénze is, hiszen még a szüleinél lakik.
A fenti néhány mondat egyre több fiatalra igaz. A mamahotel kifejezés a 2000-es évek elején vált ismert fogalommá nálunk; akkor a dolgozó fiatalok közel fele tolta későbbre a szárnybontogatást és maradt a szülői fészek lakója. A jelenséggel azóta is foglalkoznak a statisztikák és a helyzet nem javul, sőt inkább romlik: mára a 18-34 éves korosztály 62%-a élvezi a mamahotel kényelmét.
Az elköltözési életkor magyarországi átlaga magasabb az uniós mutatóknál: a magyar férfiak átlagosan 28,5 évesen, a nők 25,8 éves korukban válnak meg a szülői háztól.
A legyakoribb okok
A motivációk és okok sokfélék lehetnek, a leggyakoribb indokként a kitolódó diákéveket és a megváltozott társadalmi, gazdasági viszonyokat szokás emlegetni. Általános jelenség, hogy az egyetemisták nagy része otthon marad a tanulmányok alatt, a kollégisták sem teljesen függetlenek a szülőktől. Az első munkahely megszerzése sem jelenti azt automatikusan, hogy a fiatal önálló háztartást vezet. Sokan szembesülnek a megfizethetetlen albérlet árakkal, a saját lakáshoz jutás nehézségeivel, Bori esete is ezt példázza.
„Az egyetem elvégzése után a barátommal szerettünk volna lakást bérelni, de rájöttünk, hogy a pénzünk nagy részét elvinné. Nem is gondoltuk, hogy ilyen árak vannak, esélytelen saját lakásra félretenni. A szüleim felajánlották, hogy a családi házunk tetőterét kis átalakítással külön bejáratú lakosztállyá tehetjük és ott lakhatunk, ha nekünk megfelel. Éltünk a lehetőséggel, így sokkal jobban kijövünk. A független élet nem ér annyi áldozatot, hogy minden pénzemet feleméssze, nekem legalábbis”
Akadnak, akik egyszerűen halogatják az elköltözést, még ha anyagi lehetőségeik meg is engednék ezt. Sokan közülük elégedettek az otthoni viszonyokkal, ezért a tanulmányok befejeztével sem látják értelmét, hogy külön költözzenek. Az ideális családi élet, a szülőkkel való jó kapcsolat, a külön szoba, a kényelem mind-mind marasztaló tényező, így furcsa mód, a rendezett családi háttér sok esetben akadályozza az önállósodást. Akadnak, akik nem szeretnének egyedül élni, ők egy működő párkapcsolatra várnak ahhoz, hogy önállósodjanak.
A lakhely is számít
A vidéki fiatalok életét nehezítheti a munkahely hiánya, nekik azzal is számolni kell, hogy talán csak egy másik városban sikerül munkát találni.
A szabadság utáni vágy, az öntudatra ébredés sem lehet elég erős ahhoz, hogy egy fiatal azonnal önálló egzisztenciára és saját felnőtt életre vágyjon, főként ha megtapasztalja, milyen ára van az önállóságnak. Vannak, akik a tanulóévek alatt megpróbálkoznak egy társbérlettel, vagy a párjukkal kezdenek közös életet, aztán mégis visszatérnek a családi fészekbe. A hazacuccolás egyfajta megodási mintázat: ha nem működik az önállóság, haza lehe térni. Már nem azok az idők járnak, amikor a társadalom és a család is elvárta, hogy a fiatal időben kirepüljön – ez legtöbbször házasság révén történt – és lehetőleg onnantól élete végéig öngondoskodó legyen.
A mai nevelés sokkal megengedőbb, féltőbb, sokkal jobban elhalmozza a gyereket, így a kirepülés ennek okán is elhúzódhat.
A szülői hozzáállás alapvetően meghatározza egy fiatal leválásának idejét. Akit világéletében önállóságra neveltek, egy idő után természetesnek veszi a saját élettér kialakítását, anélkül, hogy a szülőkkel való viszonya sérülne. A túlféltett gyerekek nagyobb eséllyel maradnak otthon huszas éveik végén vagy akár tovább.
A leválás igenis fontos
A felmérések tanúsága szerint 30 éves korig meg kell történnie az említett leválásnak, aki nem teszi, az nagy eséllyel a későbbi években is a mamahotel vendégszeretetét élvezi majd. A túlzott féltés, a mindent megcsinálok helyetted hozzáállás hosszú távon szorongó, a kihívásokkal nehezen megbírkózó felnőtté teszi a még annyira szeretett gyereket is.
Nyilvánvalóan rengeteg nehezítő tényező akadályozza, hogy egy fiatal saját életteret alakítson ki és természetes, ha a szülő segíti a csemetét, amíg tudja. Egészséges szülő-gyerek kapcsolatban viszont az a normális, hogy a gyerek felnőve keresi a saját útját.
Sokszor úgy tűnik, az önállóság ma már nem a szabadságot jelképező varázsszó, sokkal inkább a félelem és bizonytalanság szinonimája. Maga a társadalom is elnéző az otthon ragadt ifjakkal, hiszen mindenki tudja: a szabadságnak ára van. Mégis érdemes valahogy arra nevelni és olyan módon támogatni a fiatalt, hogy vágyjon erre a szabadságra és képesnek tartsa magát arra, hogy el is tudja érni.