Hajléktalant gázolni nem bűncselekmény?

Napok óta rótta a kilométereket: utcáról utcára haladva, módszeresen kutatott egy alkalmas hely után. Olyan hely után, ami biztonságos, de mégis forgalmas; szélvédett, de mégis nyílt terep; ahol meleg van, és gondtalanul leülhet, s nem zavar senkit.

Sok helyen megfordult már, de egyik sem felelt meg az elképzeléseinek: volt, ahonnan az első órában elzavarták, volt, hogy kutyát uszítottak rá, máshol szitkozódva megdobálták. Pedig nem kívánt sokat: nyugalmat, napi rendszeres étkezést, meleget és melegséget, törődést és figyelmet, pihenést és kiegyensúlyozottságot – mint bármelyik élőlény e Földön.

Neki mindezekből csak morzsák jutottak: rohanás volt az élete, bizonytalan a tápláléka, hidegek a rettegésben élt nappalok, magányosak az éjszakák. Igaz, szabad volt: nem viselt láncokat magán. De nem volt senkije és semmije – csak a puszta létezése, amivel képtelen volt jól sáfárkodni.