Számomra kicsit olyan, mint az anyaság. Mindenhez jó érteni valamicskét, mindenre és mindenkire oda kell figyelni, néha gyorsan reagálni, máskor türelemmel és segítségre készen figyelni, de ha én nem tudok ebben a szerepben önmagam lenni és alkotni is, a többiek sem érzik jól magukat mellettem. Szerintem az újságírói szakma mellett az anyaság adott legtöbb muníciót a munkámhoz.
Nagyszerű íróitok és témáitok vannak. Hogyan sikerül egy közös, „képmás” stílusra formálni a cikkeket?
Hihetetlenül pontos irányt ad a magazin neve. Ez egyrészt könnyű, mert elég megkérdeznünk magunktól, jobb ember leszek-e, ha ezt elolvasom, segítek-e valakinek, ha ezt megírom? Másrészt nehéz, mert bár érezzük, mi a Képmás irány, mégsem akarjuk didaktikus, megmondó stílusban osztani az észt. Magazin vagyunk és szórakoztatni, gyönyörködtetni is szeretnénk. A legjobb visszajelzés, hogy nem csinálhatjuk nagyon rosszul, éppen az, hogy nem nagyon kell győzködnünk senkit, ha szerzőnek vagy interjúalanynak kérjük föl. A kézbe vehető 100 oldal a legjobb referenciánk. Olvass még a témában
5 ellenállhatatlanul cuki macskabútor, a függőágytól a „fakutyáig”
A mai fiatalok nem tudnak tárcsázós telefont használni – és még ennyi mindent nem
Gyors tojásfestés, festék nélkül! A legszebb húsvéti tojások filctollal
5 rendszerező projekt, amitől úgy fogod érezni, nagyobb rend van az otthonodban
Szerinted hogyan viszonyul a magyar ember a nyomtatott magazinokhoz? Milyen jövőt jósolsz a printnek?
