A bébiszitter
A húgom megkért, hogy vigyázzak az ötéves unokaöcsémre egy délután és vérig sértődött, amikor mondtam neki hogy bocs, de eszem ágában sincs. Kérdezte miért és én – aki soha egyetlen szót sem szóltam még neki ezzel kapcsolatban – kénytelen voltam elmondani, hogy én nem fogom magam égetni a gyerekével, aki nem tud köszönni, bármit megköszönni és úgy egyáltalán: normálisan viselkedni. (Unokaöcsém egy konstans üvöltő, kellemetlen kis ösztönlény) És ez nem a kisded hibája, hanem az ostoba szüleié, akik nem hajlandóak nevelni, hanem minden engednek neki.
