A laza gyerekneveléssel jót akar a szülő, de ez sok esetben a visszájára sül el.
Az figyelem központja
A sógornőm kislánya elviselhetetlen. Beszélgetünk – azaz beszélgetnénk – de ötpercenként odaszalad, simán a szavunkba vág és követel (nem kér) valamit az anyjától. Féltékeny és nem hagyja, hogy anya pár percig ne őrá figyeljen. Ha sógornőm nem fordul hozzá azonnal, akkor mérges arccal megüti. Nem finoman: kőkeményen. Nemrég az orrom előtt vágta fejen egy műanyag játékkal. Én visszahőköltem, de sógornőm nem teremtette le, sőt, bocsánatot kért tőle, amiért nem figyelt rá azonnal.
Belegondoltam, hogy annakidején én mit kaptam volna, ha ezt tettem volna anyámmal… Pedig nem nevelt szigorúan és a mai napig jó a kapcsolatunk, de az, hogy a gyerek kezet emeljen a szüleire, nálunk tabu volt és teljesen jogosan. Olvass még a témában
„Teljesen egyedül maradt, senkije nincs” – Az öregedő nárcisztikusok sorsa: amikor a szépség már nem elég
Megvan, melyik kávé a legjobb az egészségednek
„Gluténmentesen, vegán és természetben megtalálható alapanyagokból is lehet fantasztikus desszerteket készíteni” – interjú a Plantmilkyway egyik tulajdonosával
„Nyolcan vagyunk testvérek és a szüleink figyelméért keményen meg kellett küzdenünk.” – 10 dolog, amit terápián felhoznak a nagy családban felnőtt emberek
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
