Mi lehet a megoldás?
A szakemberek szerint, bármilyen aggasztó is a jelenség, a megoldás semmiképpen sem az, hogy a technológiát ki kellene zárni a gyerekek életéből – ez sem életszerű, sem kívánatos nem lenne. Az viszont kulcsfontosságú, hogy a gyerekek megtanulják: a tudás nem csupán „adat”, hanem egyfajta bölcsesség is, amely kapcsolatból, tapasztalatból és történetmesélésből születik.
A Google nem tud mesélni arról, hogyan éltek az emberek a háború idején, nem tudja elmagyarázni, milyen érzés volt először megfogni a nagyi kezét egy táncmulatságon, vagy milyen volt az iskola ötven éve.
A szülőknek és nagyszülőknek új szerepeket kell vállalniuk ebben a digitális világban. Nem kell versenyezniük a technológiával, hanem épp ellenkezőleg: olyan élményeket és kapcsolatokat kell kínálniuk, amelyeket semmilyen keresőmotor nem tud pótolni. Olvass még a témában
Az, hogy a gyerekek jobban bíznak a Google-ben, mint a nagyszüleikben, nem pusztán egy vicces statisztika – egy figyelmeztető jel is. A jövő generációinak lelki egyensúlya nem csak az információk gyorsaságán múlik, hanem azon is, hogy milyen kapcsolatokat ápolnak a környezetükkel. A nagyszülők szerepe nem múlt el – csak átalakult. Ha újra megtaláljuk a módját annak, hogyan lehet a bölcsességet, szeretetet és történeteket átadni a digitális világ mellett, akkor a bizalom is visszatérhet – még ha nem is a keresőalgoritmusok sebességével.
