Boszorkányégetés a katolikus iskolában
Nagylányom katolikus iskolába járt, mivel – ismert okok miatt – nem akartam ,táltosképzőbe’ íratni, és csak ebben az iskolában volt művészeti osztály. A napközis tanár néni egy nap, igen feldúltan közölte velem, hogy lányom kikötözte egyik osztálytársát egy fához. Nem értettem a motivációt, így kérdezősködtem. Fogadást kötött az egyik fiú osztálytársával, hogy nem tudja őt úgy megkötözni, hogy abból kibújjon.
A fiút úgy látszik nem tanították meg embert kötözni a szülei, mert lányom könnyedén kibújt a csomó szorításából. Ám nem maradhatott egyoldalú a történet – tán a nemek egyensúlya miatt. Lányom is megkötözte a fiút, avart gyűjtött alá, és ott hagyta, had próbálkozzon. A probléma ott kezdődött, hogy elfeledkeztek róla, és a becsöngetés után derült ki, hogy egy gyerek hiányzik az osztályból…
A gyerekkor arra való, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek a gyerekek az életről. Némely tapasztalatszerzés jól sül el, így utólag csak nevet rajta az ember, de jobb, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a gyerek nevű entitás bármire képes, mert nekik még határtalan a fantáziájuk és nagy a bátorságuk… Olvass még a témában
