A szülők – főleg napjainkban – hajlamosak gyámoltalabbnak hinni porontyaikat, mint amilyenek valójában. Pedig a gyerekek ügyesek és igénylik is az önállóságot.
A amerikai kolléganőim pár éve hüledezve mesélték, hogy milyen elképesztő, hogy nálunk egyedül járnak a gyerekek iskolába. Meg voltak rökönyödve azon, hogy a tömegközlekedési eszközökön is egymaguk utaznak egészen kisiskolás korú gyerkőcök. Mondtuk nekik, hogy nálunk ez teljesen természetes: a szüleink párszor elkísértek minket a suliba, utána pedig egyedül jártunk és kész, mi ebben a fura? Náluk ez elképzelhetetlen, ott a szülő vagy az iskolabusz fuvarozza a csemetéket.
Nemrégiben magam is találkozhattam azzal, hogy ennek mi az eredménye. A főnökünk beküldte hozzánk a 17 éves lányát gyakorlatra, de nem volt ideje az irodáig hozni kocsival, ezért kitette a közelben. Onnan hívott minket kétségbeesetten szegény, hogy valaki menjen érte, mert ő „nem tudja, hol van.” Hozzátenném, Budapesten voltunk, a lány itt nőtt fel, az irodától 5 utcasaroknyira volt és szinte végig csak egyenesen kellett volna jönnie. Bárhogy magyaráztam, merre induljon, nem mert, ezért tényleg érte kellett mennem. Egy kifejezetten okos tiniről beszélek, aki példás tanuló, sportoló volt, csak mivel apa és anya egész életében kocsival fuvarozta, nem tanult meg közlekedni és tájékozódni, ezért 5 utcasarok leküzdése is pánikba kergette. Számomra megdöbbentő volt a kontraszt, hogy visszagondolva (25 évvel ezelőtt) én ugyanennyi idősen – még jóval a mobiltelefonok, GPS és minden előtt – leszálltam a repülőről Angliában és eljutottam Londonon keresztül egy kisvárosba úgy, hogy akkor még angolul sem tudtam.
Minden szülő önálló, talpraesett gyereket szeretne, ugyanakkor hajlamosak elkényeztetni és mindent gondját megoldani ami által – a legnagyobb indulattal – csak ártanak neki. Sokan hiszik azt, hogy a gyerkőc még kicsi az önállósághoz, pedig szinte nem is lehet elég korán elkezdeni a tanítást, hogy két lábra álljon majd. Ahogyan az állatvilágban is, a szülő dolga nem más, minthogy megtanítsa és felkészítse az utódot arra, hogy egyedül, segítség nélkül is boldoguljon.