Így kezeltük mi…
Ma már szinte egyáltalán nem fordul elő füllentés, hazugság, de nem volt könnyű az ide vezető út. Sok mindennel próbálkoztunk, még olyan badarságokkal is, mint a kedvenc szórakozásaitól való eltiltás. Természetesen ez sehova sem vezetett, csak egyre dacosabb lett a kislányunk.
Ami megoldotta végül a problémát, az az volt, hogy komolyan megbeszéltük vele a dolgokat.
Amikor tudtuk, hogy hazudik, leültünk, és nem szemrehányóan, de azért úgy, hogy érezze, nem helyes, amit tett, rákérdeztünk, miért hazudik nekünk. Amikor látta, hogy nem vagyunk dühösek, nem vár rá büntetés, csak kíváncsiak vagyunk, megnyílt, és elmondta, hogy mi az igazság, és miért akarta azt elfedni. Olvass még a témában
Amíg ő nem jött rá, hogy miért nem célravezető a hazugság, és hogyan érhet el mindent az őszinteséggel, addig nem értünk el semmit. Csak az hatott, hogy ő maga szembesült azzal, hogy a hazugság kiderül, és nem vezet sehová.
Nehéz feladat szülőként mindezt kezelni. A legtöbben ugyanis nem tudják, hogy ez egy természetes fejlődési folyamat, egy lépcső, amin mindenki végigmegy. Szégyellik, ha a gyermek hazudik az oviban, vagy nagyotmond a suliban.
Pedig az óvónéni gyereke ugyanígy próbálkozik, és a tanító néni sem mentesül szülőként a gyermeke füllentései alól. Az azonban, hogy ezt hogyan kezeljük, egyéni döntés. Erre kell nagyon figyelni, hogy ne rontsuk el. Ebben van a mi felelősségünk.
