A fiatalabb generációt gyakran lustának, elkényeztetettnek vagy énközpontúnak tartják – és ez évszázadok óta így van. De van bármi alapja ennek a felfogásnak?
Az emberek évezredek óta panaszkodnak a fiatalabb generációkra. Valójában az utánad következő generációt lenézni egyszerűen az emberi természet része lehet. „Az a tendencia, hogy a felnőttek becsmérlik a fiatalok jellemét, évszázadok óta megfigyelhető” – mondja Peter O’Connor, az ausztrál Queensland Institute of Technology menedzsmentprofesszora.
Miért van ez így?
A kutatások szerint több ezer amerikai vélekedik úgy, hogy a „mai gyerekek” nem rendelkeznek olyan pozitív tulajdonságokkal, amelyeket a résztvevők az idősebb generációkkal társítanak. De ennek nem feltétlenül az az oka, hogy a mai fiatalokból valójában hiányoztak ezek a tulajdonságok.
A kutatók úgy érveltek, hogy sokkal valószínűbb magyarázat, hogy jelenlegi énünket a múltbeli énünkre vetítjük. Vagyis azt gondoljuk, hogy mi magunk már fiatalon is olyan tapasztaltak vagy sikeresek voltunk, mint amilyenek most vagyunk. Ezzel az idősek öntudatlanul összehasonlítják a mai fiatalokat a saját, mostani önmagukkal. Ez azt a benyomást kelti, hogy generációról generációra hanyatlunk – függetlenül attól, hogy melyik évtizedben vagyunk.
Ezzel együtt az idősebb nemzedék tagjai még mindig érezhetik azt, hogy szívósabbak, mint a mai fiatalok – de mérhető ez egyáltalán?
Egyes szakértők úgy gondolják, igen. Egy 2010-es tanulmány, amely a 2004 és 2008 között egyetemet végzett ezredfordulósokat vizsgálta, kimutatta, hogy náluk több az alacsony rezilienciával összefüggő vonás, mint az 1987 előtt végzetteknél. Más kutatások kimutatták, hogy a neuroticizmus és az elismerés iránti igény megnőtt a fiatalabb generációkban. Egy 2012-es tanulmány pedig azt sugallta, hogy a fiatalok önközpontúbbak, mint a múltbeli generációk tagjai.
Sok szakértő szerint azonban ezek az eredmények nem utalnak arra, hogy a fiatalabb generáció tagjai gyengébbek vagy érzékenyebben az idősebbeknél. Ehelyett egyszerűen egy olyan nemzedék jellemvonásai, amelyet egy modern és technológiaközpontú társadalom alakított ki.
„Az előző generációkat arra tanították, hogy elnyomják az érzelmeiket azok kifejezése helyett, de az újabb generációknál ez éppen fordítva történt” – mondja Dr. Carl Nassar, a LifeStance Health mentálhigiénés szakembere, aki rendszeresen dolgozik olyan serdülőkkel és családokkal, akik generációs megosztottságokkal küzdenek.
„Ez felfogásbeli szakadást okozott, az idősebb generációk ezt az érzelemkifejezést a gyengeség jelének tekintették, mert azt tanították nekik, hogy a sebezhetőség kimutatása gyengeség, és nem erősség.”
Nassar úgy véli, hogy a fiatalabb nemzedékek gyengébbsége nagyrészt anekdotikus, és inkább azon alapul, hogy a különböző generációk különböző módon fejezik ki problémáikat, ami torzíthatja az arra vonatkozó adatokat, hogy mennyire rugalmasak valójában. Jennifer Robison, az amerikai Gallup elemző és közvélemény-kutató cég vezető szerkesztője is ezen a véleményen van.
„Az X generációnak és a baby bommereknek is vannak gondjai, de ezek hangoztatása szerintük nem professzionális” – mondja. „Tehát, ami a fiatalokban nyafogásnak tűnik, az valójában az átláthatóság új társadalmi normája lehet.”