A koronavírus járványnak köszönhetően ma már szinte mindenki ismer olyan személyt – szűkebb vagy tágabb ismeretségi körben – aki a vírus áldozata lett. A gyászt minden ember másképpen dolgozza fel, de vajon könnyebb-e azoknak, akik hisznek egy felsőbb hatalomban?
A halál – bármennyire is szörnyen hangzik – életünk része, az élet rendje. Persze traumatikus, amikor egy fiatal távozik tragikus hirtelenséggel, vagy mikor egy szülő temeti el gyermekét. Vannak özvegyek, árvák, de egy gyermek nélkül maradt anyára vagy apára még szavunk sincs. Egy temetésen egy rokon, barát vagy a pap felsorolják az illető érdemeit, elmondják, milyen sokan szerették őt és elhangzanak az ismerős, vigasztaló frázisok, miszerint az elhunyt már Istennel van, angyal lett belőle, a mennyországba jutott, Isten magához szólította és már egy jobb helyen van.
A hívők egy megrázó halálesetet Isten akaratának tulajdonítanak és mint ilyen, valamivel könnyebben belenyugszanak, az ateisták viszont az élet igazságtalanságának vélik és dühösek, amiért veszteség érte őket.
Egy szerettünk halála azonban olyan meghatározó esemény is lehet, ami alapjaiban rengeti meg valakinek a hitét, vagy éppen annak hiányát. Olvass még a témában
