Kívülről annyira jól látjuk mások kapcsolatát, felismerjük a papucsférjeket, a hárpia feleségeket, és tisztában vagyunk vele, hogy ki hordja otthon a nadrágot. Ugyanakkor nem szívesen lamentálunk azon, kié a fölény a saját kapcsolatunkban, sokkal szívesebben gondolunk arra, milyen jó az együttműködésünk a partnerünkkel, és milyen jól kiegészítjük egymást.
Egy párkapcsolatban mégis időről időre előfordul, hogy valamelyik fél fölénybe kerül. A kiegyensúlyozatlan kapcsolatokban többnyire az a fél gyakorol hatalmat a másik fölött, aki számára kevésbé fontos, hogy jól működjön a kapcsolat. Ez abból is látszik, hogy például a váláshoz is sokszor elég, ha az egyik fő szeretne véget vetni a kapcsolatnak, és nem tesz semmit annak megmentéséért. Igaz ez az apróságok esetében is: moziba menni vagy vacsorázni is csak akkor tud elmenni egy pár, ha mindketten szeretnék, és a szex is csak úgy működik jól hosszútávon, ha mindkét fél akarja.
Ha az egyik fél elzárkózik az együttműködéstől, ő válik döntéshozóvá, és azt az üzenetet küldi a másik félnek, hogy „az én vágyaim fontosabbak a tiédnél”.
Ez azt is jelentheti a jövőre nézve, hogy ő lesz az, aki irányítja a kapcsolatot, aki eldönti, hogy hajlandó-e támogatni a másikat, együttműködni vele, függetlenül attól, hogy a partnerének mire van valójában szüksége.
Hogyan reagáljunk?
Mindössze három módja van annak, hogy újra egyensúlyba hozhassuk a párkapcsolatunkat.
- Fogadd el a partnered döntését, akármi is legyen az, ezáltal hallgatólagosan is a megértésedet fejezed ki iránta. Ez a reakció hosszú távon nem tartható, de átmenetileg jó megoldást jelenthet, és segíthet visszabillenteni az egyensúlyi helyzetbe a kapcsolatot.
- Harcolj az együttműködéséért. Rizikós választás ez azoknak, akik számára mindennél fontosabb, hogy kapcsolatban éljenek.
- Lépj ki a kapcsolatból, miközben tudatosítod magadban, hogy ha a partnered nem téged választott, képes leszel egyedül is megtenni, amit vele szerettél volna, vagy találsz olyan valakit, aki támogat ebben a törekvésedben. Noha ez a megoldás tűnhet a legígéretesebbnek, nehéz lehet egy olyan ember számára megvalósítani, aki a biztonságérzet és az önbizalomhiány miatt él párkapcsolatban.
Ha ennyire bonyolult a kapcsolatok dinamikája, mégis, mitől maradnak meg a párkapcsolatok?
A bizalom lényeges összetevője az együttélésnek. Ha megbízunk a partnerünkben, az azt is jelenti, hogy bízunk abban, nem hagy el. Abban is hiszünk ugyanakkor, hogy tisztában van a szükségleteinkkel, vágyainkkal, amikor mindkettőnket érintő döntéseket hoz. Ezt a bizalmat lépcsőről lépcsőre kell felépíteni.
Eleinte kisebb ügyekben bizonyítja a partnerünk a hűségét, ragaszkodását, később egyre nagyobb bizalmat szavazunk neki.
Azaz mindennek az alapja az emberi kapcsolat, nem pedig a hatalom.
A kapcsolataink intimitása, a szeretet, az egymás iránti tisztelet, a másik iránti kíváncsiság, a szeretetteli kommunikáció, és ki tudja még mi minden jelenti a partneri kötődést. Az viszont továbbra is igaz, hogy aki kevésbé érzi fontosnak a kapcsolat működtetését, fenntartását, annak nagyobb hatalma van a másik felett.
Egy jól működő partnerviszonyban a hatalom hol egyik, hol másik félnél van, attól függően, hogy mennyire vagyunk képesek felismerni a másik szükségleteit, és mennyire vesszük azokat figyelembe. Az egymásra figyelés, a nyílt, őszinte kommunikáció, az egymás iránti tisztelet, az egymás értékeinek a megbecsülése segít hosszú távon is jól működtetni a kapcsolatot. Minden a résztvevő két félen múlik.