A bók
A plázában elmentem két srác mellett, akik egyszerre néztek fel rám, és közölték – ugyanazzal a hangsúllyal – hogy „hú, de csinos vagy!” Ezen mindketten felnevettek, és pacsit adtak egymásnak, szívmelengető pillanat volt, amire örökre emlékezni fogok.
A műhely
Hátrányos helyzetű fiatalokat tanítottam autót szerelni egy alapítványi foglalkozás keretében. Volt öt kifejezetten problémás srác, akik már többször kerültek összetűzésbe a rendőrséggel drogügyletek és verekedés miatt. A szerelés azonban nagyon érdekelte őket, és óra után is a műhelyben maradtak tervezgetni, rajzolgatni. Évekkel később éppen hazafelé sétáltam a faluban, amikor megjelent mellettem három fekete autó, benne kopasz, tetovált férfiakkal, és leszorítottak az útról. Előkaptam a telefonom, hogy hívjam a rendőröket, de akkor láttam, hogy az egykori tanítványaim azok. Megnyitották a saját műhelyüket, és eljöttek értem, hogy megmutassák. A mai napig elérzékenyülök, ha rájuk gondolok.
