Elváltunk, a lányomat kéthetente láthattam hétvégenként, akkoriban ennyit engedélyeztek az apának. Mindig igyekeztem jó apja lenni, mindenben számíthatott rám. Amikor azonban 18 évesen férjhez ment, óriási pofon volt, mikor közölte, hogy nem én, hanem a nevelőapja fogja az oltárhoz kísérni. Megértettem, hogy őt is szereti és felvetettem, hogy mi lenne, ha ketten kísérnénk, de hallani sem akart róla. Ez olyan rosszul esett, hogy azóta nem beszélek vele.