A féltékenység minden emberi kapcsolatban ott van, mégis a férfi-nő játszma az, ahol a legtöbbet foglalkoznak ezzel a fogalommal, érzéssel. Valóban annyira rossz dolog a féltékenység? Csak egy gyarló emberi tulajdonság, mely néha fel-felbukkan az életben? Vagy folyamatosan, életvitelszerűen vagyunk azok? Levetkőzhető ez a tulajdonság?
Csak egy tulajdonság?
A féltékenység – és más egyéb helytelen viselkedés, rossz érzés – kiküszöbölhető. Méghozzá a kommunikációval. Ezen felül egy kis lelki munka is kell. Fel kell tenni magunknak a nagy kérdést: mikor, hol, és miért vagyok féltékeny?
Mi az, ami sorozatosan kiváltja belőlem ezt az érzést? Kire vagyok folyamatosan féltékeny? Csak szülőre? Csak testvérre? Csak barátra? Csak társra?