Az emberi fejlődés pszichológiai szempontból mindig is izgalmas és sokrétegű téma volt, amely számos elméleti megközelítés alapján bontakozott ki a századok során. Sigmund Freud nevéhez fűződik egy olyan koncepció, amely öt szakaszra bontotta a személyiségfejlődést, és amely mindmáig hatással van a modern pszichológia irányzataira. Freud szerint nem csupán az egyes szakaszok jellegzetességei fontosak, hanem az is, hogy ezek hogyan befolyásolják a későbbi életünket. Az ő elmélete szerint ugyanis gyakran megrekedhetünk valamelyik fejlődési fázisban, amely akadályozhat bennünket a harmonikus élet elérésében.
Ebből a klasszikusabb modellből kiindulva született meg Stephen Covey érettségi kontinuuma, amely lényegesen inkább a modern kor kihívásaihoz igazodik. Covey négylépcsős modellje széleskörűen alkalmazható, és segít megérteni, milyen mérföldköveken keresztül válunk érett felnőtté. Bár a fejlődés folyamatos, ennek a modellnek az állomásai világos kereteket adnak ahhoz, hogy felismerjük, hol tartunk a saját életutunkon.
1. szakasz: Függés – Kezdeti lépések az érettség felé
Az érettség első szakaszában, amelyet függésként emlegetünk, erőteljesen támaszkodunk a környezetünkre – szüleinkre, családtagjainkra vagy bármely más, számunkra meghatározó felnőttre. Ebben az időszakban tanulunk meg alkalmazkodni, és kapjuk meg azt az érzelmi támogatást, amely nélkülözhetetlen a későbbi fejlődésünkhöz. Az érzelmi alapok lerakása itt zajlik, amelyből majd az egyén felnőttkori kapcsolatrendszere is felépülhet. Olvass még a témában
A kihívások ebben a fázisban főként a bizalom és a kötődés kialakítása körül forognak. Amennyiben ezek a kapcsolatok stabilak és biztonságosak, akkor könnyebben léphetünk tovább a következő szakaszba.
