„Mindenki azt mondta, ne legyek már paranoiás, de én inkább hallgattam magamra”
A 42 éves Gábor egy munkahelyi történet miatt tanulta meg, hogy az intuíció nem mindig valami nagy, drámai érzés formájában érkezik. Néha apró furcsaságokból áll össze.
„Egy új kolléga érkezett a céghez, aki elsőre nagyon szimpatikus volt mindenkinek. Magabiztosan kommunikált, jó ötletei voltak, és gyorsan megtalálta a hangot a csapattal. Én is kedveltem, de valamiért mindig volt bennem egy kis bizonytalanság vele kapcsolatban” – meséli Gábor.
„Nem tudtam volna megmondani, miért. Nem csinált semmi konkrétan gyanúsat. Egyszerűen csak azt vettem észre, hogy mást mond nekem négyszemközt, mint amit a többiek előtt állít. Néha olyan részleteket is tudott mások munkájáról, amelyekről nem kellett volna tudnia.” Olvass még a témában
Gábor gyorsan szkeptikussá vált, de a gyanújában ekkor még senki nem osztozott. „Amikor ezt megemlítettem néhány kollégámnak, kinevettek. Azt mondták, biztos csak túl sokat látok bele a dolgokba. Egy idő után azonban kiderült, hogy valóban probléma volt vele. Több alkalommal is szabálytalanul kezelt céges információkat, és olyan dolgokat vállalt el a nevünkben, amelyekre nem volt jogosultsága. Végül megváltak tőle.”
Gábor szerint a legfurcsább az volt, hogy amikor később beszélgettek erről a kollégáival, többen mondták:
„Egyébként nekem is volt vele kapcsolatban valami rossz érzésem, csak nem akartam túlreagálni.”
„Azóta sokkal jobban figyelek az ilyen apró jelekre. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkit gyanakvással kell nézni, vagy hogy egy rossz benyomás alapján ítéljünk meg valakit. De ha valami újra és újra zavar, annak általában van oka„ – összegzi Gábor a tapasztalatait.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
