A nyilvánvaló különbségek
Amikor a gyerek rácsodálkozik a világra, kérdéseket tesz fel. Mivel a kérdés azonnal elhangzik, amint a gyerek fejében megfogan, időnk sincs gondolkozni a helyes válaszon, sőt, mivel a gyerekek általában nem képmutatók, akár kínos helyzetet is eredményezhet.
Érdemes időben rákészülni egy frappáns mondattal, hogy ne jöjjünk zavarba. Nálam bevált az a mondat: Isten szereti a változatosságot.
Példamutatás
A gyerek azt is hallja, amit alig hallhatóan az orrunk alatt mormogunk. Számos történetet hallunk, amik elkeserítőek, rémisztőek, ám ezek többnyire nem a mi tapasztalatunk. Az emberek szeretnek általánosítani, összefüggéseket keresni, találgatni.
Amennyiben ezt a gyerek előtt tesszük, nagy valószínűséggel eltanulja ezeket a viselkedési sémákat, és amit mi nem tudunk biztosan azt ő készpénznek veszi, megtanulja tőlünk. Emiatt érdemes óvatosan bánni a megjegyzésekkel a gyerek előtt.
Mutasd meg a gyereknek a világot
Egy olyan kultúrában, ami a világ sokszínűségétől elzárt, a gyerekek (a felnőttek is) nehezebben fogadnak el olyan dolgokat, amik számukra ismeretlenek, idegenek. Érdemes mesékkel, történetekkel felhívni a figyelmét a gyereknek arra, hogy a világon több van, mint amit ő láthat belőle.
Így nem éri vártalanul egy helyzet, fel van rá készülve, nem okoz majd gondot, hogy a különbségeket a helyén kezelje.
Figyelj a gyerekre
Kirekesztettnek lenni rossz. Ezért fontos, hogy odafigyeljünk arra, amit a gyerek mond, mert annak ellenére, hogy mi jó példát mutatunk, a gyerek tanulhat máshol olyan világlátást, ami nem helyes. Mindig észre kell venni, ha gyerekünk valakiről lekezelően beszél, mindig utána kell járni, hogy valóban nem csúfolódik-e.
Akarjuk vagy nem, jobb gyerekkorban szégyenkezni és aztán ,,kijavítani” a hibát gyerekünk viselkedésében, mint felnőttkorban szembesülni azzal, hogy nem ilyen gyereket akartunk nevelni…
Megalázottnak lenni
A szülő feladata az, hogy megvédje a gyerekét, ám mivel nagy valószínűséggel azonos korúak között történik az atrocitás, végig kell gondolni, hogy ezt hogyan, milyen szavakkal tesszük.
Meg kell tanítani a gyereket is arra, hogy kiálljon magáért. Akkor vagyunk sikeresek, ha úgy védjük meg gyerekünket, vagy ő saját magát, ami a kirekesztőt elgondolkoztatja, nem kordában tartja.
Szociális rasszizmus
Az első faji előítélettel foglalkozó tesztet az USA-ban a ’40-es években végezték, melynél kiderült, hogy a szinesbőrű és a fehérbőrű gyerekek egyaránt a világosabb bőrszínt választották, mint kívánatos bőrszínt.
Hatvan évvel később az eredmény az alsó tagozatos diákok között a következő volt: a fekete bőrszín képviselte a negatív tulajdonságokat. Felső tagozatban azonban bőrszíntől függetlenül a válaszok semlegesek lettek. A szociális rasszizmus az, amikor a tévében, az iskolaudvaron olyan információkhoz jut a gyerek, amit rosszul értelmez.
A nevelésen múlik
Williams-szindrómás gyerekeken vizsgálták a gyerekkori rasszizmus jelenségét. Ennek a betegségnek az a jellemzője, hogy minden idegenhez túlzott bizalommal közelednek a fiatalok.
A megfigyelés azt az eredményt hozta, hogy a faji diszkrimináció a szociális félelemre vezethető vissza, így csak a nevelésen múlik az, hogy gyerekünk rasszista lesz-e avagy nem.