A szünet
Két éve voltunk együtt a barátommal, amikor egy nap azt mondta, tartsunk egy kis szünetet. Sokkolt a dolog – mert én úgy éreztem, jól megvagyunk – de azt mondta, kell neki egy kis idő, hogy „rendbetegyen magában pár dolgot, önmagával kapcsolatban.” Mondtam neki, hogy persze, tiszteletben tartom a kérését. Csak pár napot kért, úgy búcsúzott el, hogy köszöni, hogy megértem és legkésőbb hétvégén hív majd. Elment, majd egy óra múlva kitett Instára egy fotót, amin egy lánnyal volt. Valami vízparton álltak, fürdőruhában, egymást átölelve mosolyogtak. Ráírtam, hogy ezt most komolyan gondolta-e, mire ő: „Azt mondtad, hogy tiszteletben tartod a kérésem!!” Még neki állt feljebb…






