Nem értem
Milyen „kapuzárási pánik?” Én most, 43 évesen érzem először, hogy végre a helyemen vagyok. Anyagilag eljutottam oda, hogy nem kell gürcölnöm és élvezem a munkámat. Van időm főzni, sportolni és odafigyelni magamra, még a kritikus anyám is egyetért, hogy sosem néztem ki ilyen jól. Nincs gyerekem, de van lehetőségem utazni és életemben először mondhatom, hogy van egy kiegyensúlyozott párkapcsolatom. Eszembe sem jut semmiféle kapuzárás, mert túl jól érzem magam.
