Ezen a ponton érnek válaszúthoz a kapcsolatok. Ti melyik fázisban vagytok?

Az ellustulás szó nem kifejezetten pozitív csengésű, de mégsem jelent rosszat minden kapcsolatot érintően. Akik „jól” válnak lustává, azok megnyugszanak a párkapcsolatukban, elfogadják, hogy idővel alábbhagy a vágy, és az intenzivitás átcsap egyfajta mély szeretetbe, ami persze még mindig nem jelenti azt, hogy megszűnik a vonzalom. Azok a párok, akik valóban összepasszolnak, elfogadják sőt, élvezik ezt a helyzetet. Vannak azonban olyanok is, akik egyrészt vissza akarják kapni a megismételhetetlen korábbi időszakot, másrészt pedig leveszik rózsaszín szemüvegüket, és egyáltalán nem tetszik nekik az, amit látnak.

A vonzalom és a szerelem ugyanis nem feltétlenül jár kéz a kézben. Általában ezen a szinten bukik, vagy áll minden: ha működik, a következő szakaszok kimaradnak, ha nem, akkor viszont az eltűrés szintje általában véget vet a kapcsolatnak.

Az elengedés értelemszerűen akkor jelentkezik, ha nem vagyunk képesek megoldani párkapcsolati problémáinkat. Teljesen egyénfüggő, ki, mikor érkezik el erre a szintre, hiszen néhány év után pont úgy jöhet egy véget nem érő lejtő, mint több együtt töltött évtizedet követően. A felismerése azért nehéz, mert általában senki sem szereti bevallani magának, hogy csődbe ment a kapcsolata, azt pedig főleg nehéz még elgondolni is, két összefonódott életet hogyan lehet aránylag sérülésmentesen szétválasztani.

Ilyenkor úgy tűnik, a lehetetlent kell megoldani, de ha valóban mindegyik szinten végigmentetek, akkor már tulajdonképpen elhidegültetek egymástól. Ez azt jelenti, hogy szerelmes érzelmeket már egyáltalán nem tápláltok egymás iránt, ha volt is szexuális érintkezésetek, az az utóbbi időben sablonos és muszáj-szerű volt. Ez nyújtja a sovány vigaszt: könnyebb ilyenkor elengedni a másikat, mint bármelyik másik szinten.