A matematika komoly tudomány. Abszolút racionális dolog, így azt gondoljuk, hogy hiányzik belőle a játék és a szenvedély. Pedig pont ezek megléte miatt fejlődik!
1/4 Kepler és az ő mókás munkássága, az 1600-as évekből
A határozott integrálhoz hasonló számítási eljárást dolgozott ki Arkhimédész nyomán, ami az integrálszámítás előfutára. Mindezt azért, hogy megállapítsa a boroshordók űrtartalmát. Kíváncsi ember lévén, rácsodálkozott a hópelyhekre is, aminek kapcsán elkezdte vizsgálni azok szimmetriáját.
Rájött, hogy bár a hópelyhek egyediek, egy dologban mind megegyezik: az ágak 60 fokos szöge. Ebből – valamilyen rejtélyes oknál fogva, számára – következett az, hogy elgondolkozzon azon, hogy a gömböket és köröket hogyan lehet a legsűrűbben egymás mellé helyezni… az elmélet csak 1998-ban nyert bizonyítást.
Ezzel Kepler megalapozta a mai híradástechnikát, ugyanis eredményeit a kristálytanban és kódolás elméletben használták fel. Ebből viszont az következik, hogy egy gondolat sem hiábavaló, és ha van kíváncsiság, szenvedély, abból nagy dolgok születnek – idővel.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!