A matematika komoly tudomány. Abszolút racionális dolog, így azt gondoljuk, hogy hiányzik belőle a játék és a szenvedély. Pedig pont ezek megléte miatt fejlődik!
🎥 A legerősebb csillagjegy párosok, akik tökéletes házastársak lesznek
1/4 Kepler és az ő mókás munkássága, az 1600-as évekből
A határozott integrálhoz hasonló számítási eljárást dolgozott ki Arkhimédész nyomán, ami az integrálszámítás előfutára. Mindezt azért, hogy megállapítsa a boroshordók űrtartalmát. Kíváncsi ember lévén, rácsodálkozott a hópelyhekre is, aminek kapcsán elkezdte vizsgálni azok szimmetriáját.
Rájött, hogy bár a hópelyhek egyediek, egy dologban mind megegyezik: az ágak 60 fokos szöge. Ebből – valamilyen rejtélyes oknál fogva, számára – következett az, hogy elgondolkozzon azon, hogy a gömböket és köröket hogyan lehet a legsűrűbben egymás mellé helyezni… az elmélet csak 1998-ban nyert bizonyítást.
Ezzel Kepler megalapozta a mai híradástechnikát, ugyanis eredményeit a kristálytanban és kódolás elméletben használták fel. Ebből viszont az következik, hogy egy gondolat sem hiábavaló, és ha van kíváncsiság, szenvedély, abból nagy dolgok születnek – idővel.
2/4 Logarléc, a mechanikus csoda
A régi logarlécekre már ránézni is gyönyörűség volt gyerekként – és természetes tilos volt hozzányúlni. Ő volt minden titkok tudója, maga a rejtély. Tele van számokkal, egy olyan rendszer szerint, ami maga a misztikum.
Kivitelezése igényes volt, ahogy tokja is. A századfordulón mahagóni fából készítették.
Ma már gépekkel számoljuk a logaritmust, így elveszett belőle a játékosság, amit a logarléc adott egy kis pluszként. A logarléc elődjét Napier alkotta meg, amit Napier-csontoknak vagy számolópálcáknak is neveznek. Napier vezette be magát a logaritmust, ami Keplernek nagy segítséget nyújtott a Rudolf-féle táblázatok elkészítéséhez, amik bolygópálya-leírások voltak.
A mai logarléchez nagyon hasonlító eszközt Edmund Gunter angol matematikus alkotta meg, 1620-ban. Később speciális logarléceket gyártottak a különböző szakmáknak, sőt, a II. világháború alatt a bombázók személyzete is használta ezt az eszközt.
Szinte minden háztartásban akad még ilyen számoló eszköz, ha máshol nem, akkor a padláson, a lomok között. Kisebbek számára hatalmas, tarka, gyöngyökből készítették.
Az emberek többsége nem tud rajta számolni, mégis nagy segítség a legkisebbeknek a tízig való számolás megtanulásához, vagy épp a tízes számrendszer megismeréséhez.
Japánból származik, de Kínában is volt hasonló eszköz, már a 14. században.
Érdekes, hogy az elektronikus számológépnek sem sikerült kiszorítani a hétköznapokból a szorobánt, sőt, vizsgázni is kell belőle. Ami viszont igen komolyan hangzik: már itthon is lehet Kyú vizsgát tenni szoroban használatból, aminek eredményességét egy oklevéllel díjazzák – egyenesen Japánból!
A neuropszichológusok szerint a szoroban használata mindkét agyféltekét igénybe veszi, fejleszti a képi, szöveg és számemlékezetet – ahogy a fejszámolást is erősíti, a kalkuláció által.
