A családdá válásunkkal azonban minden átíródott bennünk
A fókusz rég nem azon volt, hogy mit kapok, de nem is azon, hogy mit élhetek meg. Sokkal inkább azon, hogy mit adhatok: élményt, otthonosságot, varázslatot, melegséget, emlékeket… Az első karácsonyok anyaként arról szóltak, hogy a lányom számára építsek emlékeket és kapaszkodókat, legalább olyan stabilakat, mint amilyeneket gyerekkoromban én kaptam.
Ebben az időszakban különösen hangsúlyos lett a családi összetartás ereje, főleg azért, mert a külföldi munkavállalás gyakran kettészakította a mindennapjainkat. Előfordult, hogy a karácsony gyakorlatilag egyetlen napról szólt, vagy már előre árnyékot vetett rá a tudat, hogy hamarosan újra külön kell válnunk. Ezek az évek megtanítottak arra, mennyire sérülékeny az idő, és mennyire nem mindegy, hogy az együtt töltött napokat miként éljük meg.
