„Én azt szoktam mondani, hogy korábban elveim voltak, aztán gyerekeim lettek… Talán a legjobb példa erre az együttalvás. Amíg nem született meg az első gyerekem, az volt a vesszőparipám, hogy a gyerek ne aludjon a szülőkkel egy ágyban. Egészen addig így gondoltam, amíg éles helyzetben rá nem jöttem, hogy a gyereknek más az igénye. Míg a kiságyba tettem, nem aludtunk fél órákat sem éjszaka heteken át. Akkor jött a megváltás, amikor magam mellé vettem, és ezzel feladtam az elvemet.
Azóta született még két gyerkőc, most hármójukkal alszom együtt, az apukájuk pedig külön, de tudjuk, hogy ez egy átmeneti időszak, nem görcsölünk rajta.”
