3. Elhajtottam a rendes srácokat
Ha belegondolok, mennyi „jóravaló fiatalembert” kosaraztam ki, szinte verem a falba a fejem. Kiszámíthatónak és unalmasnak találtam őket, nem találtam bennük semmi kihívást. Illetve olykor arra gondoltam, hogy lehet, hogy csak megjátsszák a jófiút és valójában megbízhatatlan gazemberek ők is. Igaz, párszor be is igazolódott ez a gyanúm, amikor az addig bevallottan „rendes srácok” elkezdtek bunkózni, miután közöltem velük, hogy nem akarok tőlük semmit. Hiába, a barátzóna még a jófiúknak is keserű pirula.
