3. Elhajtottam a rendes srácokat
Ha belegondolok, mennyi „jóravaló fiatalembert” kosaraztam ki, szinte verem a falba a fejem. Kiszámíthatónak és unalmasnak találtam őket, nem találtam bennük semmi kihívást. Illetve olykor arra gondoltam, hogy lehet, hogy csak megjátsszák a jófiút és valójában megbízhatatlan gazemberek ők is. Igaz, párszor be is igazolódott ez a gyanúm, amikor az addig bevallottan „rendes srácok” elkezdtek bunkózni, miután közöltem velük, hogy nem akarok tőlük semmit. Hiába, a barátzóna még a jófiúknak is keserű pirula.
4. Könnyen léptem ki a kapcsolatokból
Impulzív emberként sokszor nagy dráma közepette dobtam az aktuális barátom, akivel rendszerint úgyis mindig összejöttem újra, amíg megint ki nem dobtam, csak hogy újra összejöjjünk. Ez egy ördögi kör volt, amíg valamelyik fél végül meg nem unta. Ez egészségtelen viselkedés volt, hiszen amikor ennyiszer esküdözik valaki, hogy most végleg vége, veled soha többet, stb., majd mégis újra és újra összejönnek megint a másikkal, egy idő után a szavak elveszítik súlyukat és komolytalanná válik az egész.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
