Mi jut eszedbe Andalúziáról? Nem csak flamenco és bikaviadal a mórok hagyománya

Szeretem a rendhagyó utazásokat, és egy andalúziai körutazás minden szempontból annak számít. A szokásos városlátogatás zsúfolt szállodái és a tengerpart lazulós apartmanjai helyett úgy döntöttünk, hogy egy tipikus „white village”-ben, vagyis apró fehér hegyi falucskában fogunk megszállni az andalúz sierrákban. A fapados járatokkal elérhető Malagából tehát a ködbe burkolózó hegycsúcsok felé vettük az irányt, és a kacskaringós hegyi szerpentineken keresztül elértük Genalguacil szürreálisan édeni települését.

Ez a hely egyike annak a több száz fehér falunak, amelyek eredete még a mór hódítók idejére nyúlik vissza. Keresztény családok menekültek a környező hegyekbe, és építették fel a bájos, fehérre meszelt kőfalú házaikat. A több nemzeti park által körbevett édeni alpujarras-i régióban fehér foltként terülnek el ezek az egymástól elszigetelt települések. Szőlőlugasok és szelídgesztenye-erdők, olajfaligetek és narancskertek ölelik két oldalról az utakat, amelyek átvisznek egyik faluból a másikba. Mi a hamisítatlan és vidéki Andalúzia hangulatát akartuk átérezni, így Algatocínban kipróbáltuk a tapast, a különféle finom falatokból összeállított sörkorcsolyát.

Gaucínban igazi mediterrán fiesztába csöppentünk, Jubrique pedig idilli atmoszférával örvendeztetett meg minket girbe-gurba macskaköves sikátoraival és a padokon üldögélő, kedélyesen beszélgető helyiekkel.