Mi jut eszedbe Andalúziáról? Nem csak flamenco és bikaviadal a mórok hagyománya

Mi jut eszedbe Andalúziáról? Nem csak flamenco és bikaviadal a mórok hagyománya

Címlap / Kikapcsolódás / Utazás / Mi jut eszedbe Andalúziáról? Nem csak flamenco és bikaviadal a mórok hagyománya

Szeretem a rendhagyó utazásokat, és egy andalúziai körutazás minden szempontból annak számít. A szokásos városlátogatás zsúfolt szállodái és a tengerpart lazulós apartmanjai helyett úgy döntöttünk, hogy egy tipikus „white village”-ben, vagyis apró fehér hegyi falucskában fogunk megszállni az andalúz sierrákban. A fapados járatokkal elérhető Malagából tehát a ködbe burkolózó hegycsúcsok felé vettük az irányt, és a kacskaringós hegyi szerpentineken keresztül elértük Genalguacil szürreálisan édeni települését.

Ez a hely egyike annak a több száz fehér falunak, amelyek eredete még a mór hódítók idejére nyúlik vissza. Keresztény családok menekültek a környező hegyekbe, és építették fel a bájos, fehérre meszelt kőfalú házaikat. A több nemzeti park által körbevett édeni alpujarras-i régióban fehér foltként terülnek el ezek az egymástól elszigetelt települések. Szőlőlugasok és szelídgesztenye-erdők, olajfaligetek és narancskertek ölelik két oldalról az utakat, amelyek átvisznek egyik faluból a másikba. Mi a hamisítatlan és vidéki Andalúzia hangulatát akartuk átérezni, így Algatocínban kipróbáltuk a tapast, a különféle finom falatokból összeállított sörkorcsolyát.

Gaucínban igazi mediterrán fiesztába csöppentünk, Jubrique pedig idilli atmoszférával örvendeztetett meg minket girbe-gurba macskaköves sikátoraival és a padokon üldögélő, kedélyesen beszélgető helyiekkel.

A falunkból – ahol egy igazi spanyol „casa”-ban, egy rusztikus főúri házban szálltunk meg – csillagtúrákat tettünk Andalúzia látványosságaihoz. Ronda városa a nevével ellentétben elbűvölt minket. A robosztus sziklatömbökbe kapaszkodó archaikus város drámaian megigéző látványt nyújt. Ernest Hemingway rajongott a helyért, több novelláját is megihlette. Az arab korból megmaradt ódon kőhídról lesétálva gyalogösvény vezet le kétoldalt a meredély alján zubogó vízeséshez, ahonnan mesés panoráma tárul felfelé a vadregényes kisvárosra.

Andalúziában illik megnézni a granadai Alhambrát, ami – hálátlan véleményem szerint – kissé túlértékelt turisztikai desztináció. A látogatás előtt ajánlott online megváltani a jegyeket, mert az UNESCO Világörökség részeként nyilvántartott mór várpalota utazók tömegét vonzza. Az al-hamra, vagyis vörös erőd csodálatos és eklektikus elegyét nyújtja akeresztény és arab építészetnek, de varázsát az épületeket körülölelő függőkertek és erdők, virágágyások és szökőkutak adják.

Az aktív pihenést megunva a tengerpartot is meglátogattuk párszor, óvatosan elkerülvén a kaliforniai beach-ekre emlékeztető, tipikus Costa del Sol partrészeket.

A kisebb és családiasabb strandokat céloztuk meg, így Esteponia és Sabinillas a homokos part mellett jól felszerelt strandszakaszokat és mérsékeltebb árakat is kínált. A tengerparti kisvárosokban nem ritka látvány, hogy a helyiek az utcára teszik a székeket és az asztalokat, és éjfélig múlatják az időt, kollektív borozgatással és harsány vigalommal.

A szárítókon ruhák helyett sózott tengeri halak csüngenek, és amikor leszáll az alkonyat, a part menti bárokban felélénkül az élet. A homokban kiszuperált csónakok fekszenek félig megdőlve, és nyársra fűzött szardíniát sütnek bennük parázson. Ezt durván szemcsés sóval és citrommal szervírozták nekünk, egy pohár jéghideg gazpacchóval, ami mennyei vacsora volt a ki nem hűlő éjszakában. A halsaslikot egyébként „espetos de sardinas” néven kell keresni a malagai strandok környékén.  

Ha csak egy nagyvárost tudsz meglátogatni a régióban, az Cordoba legyen, a történelmi kincsekkel teli volt kalifátus.

Nem hiába becézték a mórok „Spanyolhon Gyöngyének” a települést. Mesébe illő arab és muszlim, zsidó és spanyol motívumok egymást váltják az épületeken. A világi és egyházi negyedekben sétálva igazi multikulturális életérzés lesz úrrá az emberen. A tágas tereket és díszes palotákat elnézve felsejlenek azok a grandiózus koraközépkori idők, amikor Cordoba a damaszkuszi és bagdadi kalifák udvarának pompájával és gazdagságával vetekedett. A delejes Mezquita a legnagyobb mecset volt, de katedrálissá alakították, ám távol-keleti orientális báját nem tudták katolicizálni.

Cordoba a patiók, vagyis a virágos belső udvarok városa is. A város komoly fesztivált generált a hűs és árnyékos, oázis hangulatú belső tereknek – amelyek praktikus kialakítását a sivatagból érkező arabok forszírozták. Ezekben a szegletekben zajlik a helyiek élete is. Az itt élők szökőkutakkal, csobogókkal és árkádokkal, színpompás bódító virágokkal és töménytelen zöld cserjével mérséklik a rekkenő hőséget. Megszüntetni persze nem tudják, hiszen a meteorológus szakemberek szerint is Cordoba Európa legforróbb városa – így késő ősszel és kora télen is kiváló úti cél lehet a kalandozásra vágyók számára.

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást