Oroszország a vodka, és Dmitrij Ivanovics Mengyelejev orosz kémikus hazája is, aki a klasszikus orosz vodka receptjét is tökéletesítette. Nem elég azonban, ha jó a recept, vannak további kritériumok, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy tényleg orosz módon igyuk a vodkát.
Az autentikus vodkaivás mit sem ér, ha például a pohár nincs kellőképpen lehűtve. A vodka legyen hideg, a pohár kicsi, és legyen valami sós az asztalon, meg rozskenyér, amit utána elfogyaszthatunk. A vodkaivás nem megy fánkkal. Sőt, az oroszok szerint attól is mentsen meg minket a Jóisten, hogy ha semmi kísérő nincs a vodkához.
A jeges vodka könnyebben csúszik le a torkunkon – ez nem kortyolgatni vagy ízlelgetni való ital, nem az ízéért, hanem az utóhatásért isszák.
Rögtön utána pedig rozskenyeret szagolgatnak, ami semlegesíti a vodka ízét, vagy savanyú uborkát majszolgatnak, ami semlegesíti az alkoholt. Természetesen van ennek egy másodlagos jelentése is, miszerint nem csak a lerészegedés a cél. És ha nincs kéznél egy kis sós sütemény vagy hering, esetleg kaviár, akkor helyette barna kenyeret szagolgatnak vodkaivás közben az oroszok. Ez persze különösen a kevésbé tehetősekre igaz. Ha kevés kenyér van, és sokan ülnek az asztal körül vodkát iszogatva, körbeadják a kenyeret, hogy mindenki szippanthasson belőle egy nagyot. Ha pedig egy darabka kenyér sincs, akkor az ingujjukat szagolgatják a hagyományok szerint.
Nemcsak az az érdekes, hogy hogyan isszák az oroszok a vodkát, de az is, hogy miért isszák – társadalmi esemény a vodkaivás. Az orosz partik úgy zajlanak, hogy egy nagy asztal köré leülnek, és az ivás csoportos megmozdulást jelent, nem egyéni élményt. Másrészt, ha iszol, mondani is kell valamit.
Az orosz toast rövid, egyszerű, de mindenki, aki az asztalnál ül, azt érzi belőle, hogy együtt van a társaság.
Mi a helyzet velünk és a pálinkával?
A magyaroknak is megvannak a maguk pálinkaivási szokásai: a nők talán kifinomultabb ízléssel rendelkeznek, és válogatósabbak, sőt tudatosabbak is e téren. Ők inkább a kedvenc gyümölcsükből készült, könnyebb, illatosabb pálinkát kedvelik.
Általában gyorsan legurítjuk, egyetlen korttyal a pálinkát – ez a szokás azért alakult ki és maradt így évszázadokig, mert sokáig nem volt kellően jó minőségű ez a rövidital nálunk. Egy jó pálinka tele van aromával, illattal és ízekkel, kár lenne csak úgy, ízlelgetés nélkül, egy kortyra felhajtani. Palackozás után mindenképp hagyjuk a pálinkát 3-4 hétig állni, és csak utána bontsuk fel a palackot.
A jó pálinkát érdemes először csak megízlelni – a tulipán alakú pálinkáspohár segít az ízeknek kinyílni.
A nem megfelelő pálinkáspohár megdöbbentően eltérő ízhatást eredményez, úgyhogy mindenképp érdemes ragaszkodni a tulipán alakú pálinkáspohárhoz. 16-17 Celsius fokos hőmérséklet a pálinka számára az ideális a fogyasztáshoz, mivel ha ennél hidegebb, nem jönnek elő sem az illatok, sem az ízek. Nemcsak aperitifként iható, étkezések előtt, hanem fogyasztható étkezés után is.
A legadekvátabb, ha a pálinkához olyan gyümölcsből készült ételt tálalunk, amiből a pálinka készült: pl. szilvakrémleveshez szilvapálinkát, kajszibarackos réteshez kajszibarack-pálinkát, a vadhúsos-gombás ételekhez pedig köménymag-pálinkát ajánlanak a szakértők.
Kép forrása: Gashgeron/depositphotos.com