Az autentikus vodkaivás mit sem ér, ha például a pohár nincs kellőképpen lehűtve. A vodka legyen hideg, a pohár kicsi, és legyen valami sós az asztalon, meg rozskenyér, amit utána elfogyaszthatunk. A vodkaivás nem megy fánkkal. Sőt, az oroszok szerint attól is mentsen meg minket a Jóisten, hogy ha semmi kísérő nincs a vodkához.
A jeges vodka könnyebben csúszik le a torkunkon – ez nem kortyolgatni vagy ízlelgetni való ital, nem az ízéért, hanem az utóhatásért isszák.
Rögtön utána pedig rozskenyeret szagolgatnak, ami semlegesíti a vodka ízét, vagy savanyú uborkát majszolgatnak, ami semlegesíti az alkoholt. Természetesen van ennek egy másodlagos jelentése is, miszerint nem csak a lerészegedés a cél. És ha nincs kéznél egy kis sós sütemény vagy hering, esetleg kaviár, akkor helyette barna kenyeret szagolgatnak vodkaivás közben az oroszok. Ez persze különösen a kevésbé tehetősekre igaz. Ha kevés kenyér van, és sokan ülnek az asztal körül vodkát iszogatva, körbeadják a kenyeret, hogy mindenki szippanthasson belőle egy nagyot. Ha pedig egy darabka kenyér sincs, akkor az ingujjukat szagolgatják a hagyományok szerint.
Nemcsak az az érdekes, hogy hogyan isszák az oroszok a vodkát, de az is, hogy miért isszák – társadalmi esemény a vodkaivás. Az orosz partik úgy zajlanak, hogy egy nagy asztal köré leülnek, és az ivás csoportos megmozdulást jelent, nem egyéni élményt. Másrészt, ha iszol, mondani is kell valamit. Olvass még a témában
