Rémálom
Soha nem gondoltam volna, hogy a feleségem el fog hagyni. Még akkor sem, amikor láttam, hogy esténként egyre gyakrabban borozik és inkább a telefonját nézi ahelyett, hogy váltana velem pár szót. Akkor sem, amikor elhúzta az arcát, amikor puszit akartam neki adni. Úgy voltam vele, hogy rossz passzban van, de ha békén hagyom, akkor majd rendbejön.
Sajnos mi, férfiak ilyen tökkelütött fafejek vagyunk. Mi nem tudunk beszélni, megbeszélni dolgokat. Nem nyílunk meg és ha látjuk, hogy a másiknak baja van, akkor sem csinálunk semmit, csak békén hagyjuk az illetőt, a nulla érzelmi intelligenciánktól ennyi telik. A legfájóbb az, hogy a válás óta látom a feleségemen, hogy kivirult. Nemcsak jobban néz ki, de felszabadultabb, vidámabb is. Megöl a tudat, hogy mellettem nem tudott boldog lenni.
