Egy gazdag lány hívott el minket pizsama partira, 14 évesek voltunk. Nem voltunk vele jóban – őt senki sem szerette mert fenn hordta az orrát – de akkor lett kész a luxus házuk és kíváncsiak voltunk. A menü pizza volt, de két szeletnél többet nem ehettünk, mert ő „nem akar kövér barátnőket”. Utána mindennel eldicsekedett, a szülinapi ajándékával is, ami egy szolárium volt. Végül közölte, hogy most megnézzük a kedvenc musical-jét.
Minket nem érdekelt, ezért elkezdtünk külön beszélgetni, mire felszaladt az anyjához panaszkodni, aki lejött és ránk parancsolt, hogy a filmre figyeljünk. Ekkor szinte mindenki hazatelefonált a szülőknek, hogy jöjjenek értünk. A lány erre bezárkózott a szobájába és sírva tört-zúzott, az anyja könyörgött, hogy jöjjön ki és közben – ő is sírva - üvöltözött velünk, hogy elrontottuk a lánya buliját, borzasztó volt.