Egy haverom kísérője voltam az unokatestvére esküvőjén. Hosszú, unalmas templomi szertartás, utána utazás a buli helyszínére, ott hosszas várakozás, majd mielőtt kihozták volna az ételt-italt, még beszédet mondott mindkét anyuka, apuka és a testvérek. Amikor már azt hittem, éhenpusztulok vagy belehalok az unalomba, akkor az egyik nagybácsi feldobta a bulit azzal, hogy rosszul lett és ki kellett hívni hozzá a mentőket. Infarktusa volt, meghalt. Ezután nyilván senkinek nem volt kedve sem enni, sem inni, sem bulizni, így mindenki szomorúan hazament. Nagyon sajnáltam a menyasszonyt.