A sorok
Az akkori pasim nővére az ebédlőasztalon hagyott egy könyvet Buddháról, amibe szórakozottan belelapoztam és – legnagyobb meglepetésemre – minden kérdésemre választ kaptam.
Túlvilág
Barlangásztunk barátokkal és egy hirtelen eső miatt elöntötte az üregeket a víz. Olyan gyorsan emelkedett a vízszint, hogy mire visszafordultunk, már több járat víz alatt volt. Szinte vakon kellett kijutnunk úgy, hogy a víz alatt úszva-kúszva tettünk meg métereket, amíg nem találtunk rést, ahol levegőt vehettünk. Az üledékes vízben nem láttam semmit, levegőért kapkodtam, de a járatnak nem volt kijárata és tudtam, hogy itt a vég, megfulladok. Ekkor hatalmas fényt láttam és éreztem Isten jelenlétét. Megnyugtatott és szavak nélkül a tudtomra adta, hogy még nem jött el az én időm. Vele akartam maradni, de kedvesen elengedett, én meg fuldokolva arra keltem, hogy a barlang hideg szikláin fekszem és a társaim újraélesztenek.
