Ma is sokakban élnek ezek az állítások
Ezek az állítások aztán megragadtak. És logikusnak is tűnhettek egy olyan korban, amikor a családok nagyobbak voltak, és a gyermekvállalás tele volt veszélyekkel. Az egyedülállók furcsaságként tűntek fel, a szüleik természetesen túlzottan védték egyedüli utódaikat. „Kisebbségben voltak” – mondja Linda Blair klinikai pszichológus, a Brit Pszichológiai Társaság munkatársa.
„És valahányszor valamelyik emlőscsoporthoz tartozol, és a kisebbségben vagy, kinéznek.”
Kevésbé érthető, hogy miért élnek a mai napig a negatív sztereotípiák az egykékkel kapcsolatosan. Főleg, hogy manapság egyáltalán nem számít furcsaságnak az egy gyerekes családmodell. Olvass még a témában
Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Intézetének vezetője nemrég megjelent tanulmányában írt többek között arról, hogy a kétgyerekes családmodell egyre veszít a népszerűségéből. Ma már egyre többen döntenek úgy, hogy egyetlen gyermeket vállalnak.
Az elkényeztetés veszélye sem állja meg így a helyét. Számos modern gyermekpszichológustól, köztük például Vekerdy Tamástól is hallhattuk, hogy egy gyereket nem lehet „túlszeretni”, legfeljebb rosszul szeretni. Ez azonban egy egészen másik kérdés, és nyilvánvalóan nem a gyerekszámhoz, vagy ahhoz van köze, hogy mennyi időnk jut a gyerekünkre.