Véleménycikk: Schuszter Borka
Nemrég egy barátnőm átjött hozzám, és órákon át mesélt a párkapcsolatáról. Pontosabban: panaszkodott. A párja soha nem figyel rá igazán. Minden vitájuk ugyanoda fut ki. Ha elmondja, mi bántja, a férfi vagy megsértődik, vagy egyszerűen úgy tesz, mintha el sem hangzott volna semmi. Nem hajlandó párterápiára menni, nem akar beszélgetni, és láthatóan semmilyen szándékot nem mutat arra, hogy közösen keressenek megoldást.
Hallgattam. Kérdeztem. Próbáltam árnyalni a képet. Kerestem benne a kapaszkodókat.
De egy idő után egyszerűen elfogytak. Olvass még a témában
Divat lett a valódi érdeklődés – A Z generáció már kifejezetten a „chalant” kapcsolatokat keresi
Nem vágyom álomesküvőre, és egyre kevésbé értem, miért kellene
„Ott döntöttem el, hogy szakítok” – Így változtak meg kapcsolatok egyetlen pillanat alatt
Így éld túl nőként, ha a párod jobban szereti a rendet, mint te
A végén már csak annyit tudtam mondani: „Szerintem hagyd a francba az egészet.”
Mert egy dolgot egészen biztosan nem lehet: egyedül megmenteni egy két emberből álló párkapcsolatot.
Erre rám nézett, és kimondta azt a mondatot, amit mostanában egyre gyakrabban hallok:
„De már olyan régen együtt vagyunk! Most dobjak ki hat évet az ablakon?”
Értem ezt az érvet. Tényleg értem.
Ahogy öregszem, úgy öregszenek a barátnőim is. Huszonévesen még könnyebb volt azt mondani, hogy „majd jön más”. Harmincöt–harmincnyolc évesen már közös lakás, közös kutya, közös baráti társaság, közös karácsonyok, közös nyaralások, közös rutinok vannak. Néha gyerekek is. Egy teljes élet, amit elképesztően ijesztő újra felépíteni.
Teljesen emberi, hogy ilyenkor kapaszkodunk az eltelt évekbe
Csakhogy szerintem az idő önmagában nem érték. Nem attól lesz jó egy kapcsolat, hogy régóta tart.
Attól lesz jó, hogy ma is van benne kölcsönösség, figyelem, tisztelet, kíváncsiság. Az a szándék, hogy ha valami elromlik, akkor mindketten leüljetek, és megpróbáljátok megjavítani.
Ha ezt látom egy kapcsolatban, én vagyok az első, aki azt mondja: ne adjátok fel túl hamar. Egy hosszú kapcsolatot nem kell kidobni az első komolyabb válságnál. Lesznek rossz időszakok. Lesznek olyan évek is, amikor több munkát igényel szeretni egymást.
De ehhez két ember kell.
Ha csak az egyik akarja megérteni a másikat, csak az egyik olvas önismereti könyveket, csak az egyik kezdeményez beszélgetéseket, csak az egyik keres terapeutát, csak az egyik próbál változtatni, akkor az már nem közös munka. Az túlélési gyakorlat.
Az, hogy régóta tart, valójában nem érv a kapcsolat mellett
Hanem egy nagyon fájdalmas beismerés.
Mert ha megkérdezem, miért érdemes még küzdeni, és az első – vagy egyetlen – válasz az, hogy „mert már hat éve együtt vagyunk”, akkor óhatatlanul felmerül bennem a kérdés: annyi év után is csak ez szól mellette?
Mi az, ami még ott van? Mi az, ami ma is működik? Mi az, ami miatt újra ezt az embert választanád?
Ha ezekre a kérdésekre nem érkezik válasz, akkor szerintem érdemes elgondolkodni azon, hogy valójában mihez is ragaszkodsz. A másik emberhez? A közös jövőhöz? Vagy csak ahhoz az időhöz, amit már belefektettél?
Van egy jelenség a pszichológiában és a közgazdaságtanban is, amit elsüllyedt költségnek neveznek. Hajlamosak vagyunk azért folytatni valamit, mert már olyan sokat tettünk bele. Pedig az, hogy tegnap mennyi energiát áldoztál rá, semmit nem mond arról, hogy holnap is megéri-e. A kapcsolatokkal is így vagyunk.
Sokszor nem azért maradunk, mert boldogok vagyunk. Hanem mert sajnáljuk hátrahagyni az időt.
Pedig meg is fordíthatnánk ezt a gondolatot.
Lehet, hogy a hat év nem a kapcsolat mellett szól, hanem ellene: már így is hat évet vesztegettél valamire, ami láthatóan nem működik. Miért vesztegetnéd rá a hetediket is?
✨KisokosAngyalszámok111, 444, 777 jelentése→A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
