Egy édesanya vallomása, aki képtelen megbarátkozni „anyutestével”

Egy édesanya vallomása, aki képtelen megbarátkozni „anyutestével”

Címlap / Életmód / Lélek / Egy édesanya vallomása, aki képtelen megbarátkozni „anyutestével”

Anna és az a csodás kilenc hónap

Szeretném veled megosztani egy édesanya történetét, akinek bár kislánya a mindene, nagyon nehezen tudja elfogadni új, megváltozott testét. Sokszor szégyell is erről beszélni, hiszen igazi Wonder Woman-ként kellene tekintenie magára, aki életet adott babájának. A baba már három éves, Anna pedig még mindig a régi képeit nézegetve áhítozik arról, hogy egy szép napon talán visszanyeri régi formáját. De kezdjük az elején. A terhessége élete legnagyobb meglepetése volt, váratlan, amire úgy érezte, nem volt elég ideje felkészülni.

Mégis, az a kilenc hónap eddigi élete legszebb időszaka volt. Szembesülni azzal, hogy egy élet növekszik valakiben, egyszerre felfoghatatlan és örömteli. Anna imádta növekvő pocakját és egyáltalán nem zavarta, hogy a skinny jeans-t felváltják a kismama ruhák. Nem is volt különösképp kívánós, de hallgatva teste jelzéseire, mindig megadta magának és a babának, amit éppen megkívántak.

AleksandarNakic/istockphoto.com

A kezdeti nehézségek

A csodás kilenc hónapot egy meglehetősen nehéz szülés követett, majd pedig egy annál is nehezebb három hónap.

A folyamatos készenlét és kezdeti stressz megtette hatását, mert szülés után szinte olvadtak a kilók Annáról.

Ekkortájt nem is igazán izgatta külseje, mert minden gondolatát a baba kötötte le. Miután maga is megnyugodott és elhitte, hogy megy ez neki és az anyaságba tényleg bele lehet jönni, visszatért az étvágya is és hirtelen azon kapta magát, hogy egy számára teljesen ismeretlen testben van.

Újdonságok kívül-belül

„A terhességem előtt mindig vékony voltam. Számomra újdonság volt a kalóriák számolgatása, mivel azelőtt soha nem kellett ilyennel foglalkoznom. Ettem, ami jólesik és valahogy soha nem kellett görcsösen a súlyom miatt aggódnom. A szüléssel, viszont minden megváltozott. Egyrészt a korábbi vékonyságom elszállt és még komoly odafigyelés mellett sem sikerült eddig azt az alakot elérnem, amivel jól érezném magam. Ne érts félre, nem gondolnám, hogy irreális elvárásokat támasztok magammal szemben. Nem topmodell testre vágyom, viszont jó érzés lenne jövő nyáron már nem a hurkáimat számolgatni a strandon.”

„Kicsit olyan érzésem van, mintha most nem tudnánk együttműködni a testemmel.”

„Korábban nagyon engedelmes volt, most irányíthatatlan. Lehet, hogy szégyenletes ilyet bevallani, de voltak olyan gondolataim, hogy a terhességem elvette tőlem azt a testet, amiben annyira szerettem élni. Aztán persze ránézek a kislányomra és rögtön elfelejtek minden ehhez hasonló negatív gondolatot, ugyanis nekem tényleg ő jelenti a világot és mellette az egész test kérdés eltörpül.”

Zynkevich/istockphoto.com

Azonban még magamnak is nehezen vallottam be, hogy mennyire nem érzem jól magam az új „otthonomban”.

„Talán keményebben kellene diétáznom, többet sportolnom, de közben fontosnak tartom elfogadni a jelenlegi állapotomat, formámat. Sajnos az sem segít a helyzetemen, hogy tudom, a férjemnek sokkal jobban tetszem vékonyan, formásan és ennek elég gyakran hangot is ad. Ettől csak még kevésbé látom meg a vonzó nőt magamban és ez kihat életem minden területére. Elhatároztam, hogy a jövő nyáron már magabiztosan megyek strandra és, ha a szülés előtti alakomat nem is, egy hozzá nagyon hasonlót elérek a következő bikiniszezonig.”

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást