Az őszinteség és az alázat
Az alázat nem egyenlő a megalázkodás fogalmával. Alázat az, ha nem adjuk fel emberi tartásunkat, ám képesek vagyunk más elismerésére, őszinte kíváncsisággal fordulunk felé, tanulni akarunk a „jobb”-tól.
Ha elsajátítottuk az alázat érzését, őszinteségünk nem tűnhet megalázkodóan „sunyinak”. Az alázat magában foglalja az egyenrangúságot – hiszen minden ember másban jobb, senki sem tökéletes, a hibák pedig kiegyenlítik egymást.
Más dolog felhívni valamire valakinek a figyelmét, és megint más dolog szembesíteni a hibájával, mint feljebb vagy alább való. Őszinteség mindkettő, de más az indíttatás. Őszinte csak akkor tudsz lenni, ha nincs hátsó szándékod, nem akarod „kiiskoláztatni” a másikat.
