Életmód / Család

3 dolog, amit szoptatás közben tanultam meg – Magamról, a melleimről és az anyatejről

Isten áldja Henri Nestlé svájci gyógyszerészt, aki feltalálta az első, anyatej pótlására alkalmas tápszert, ezzel jelentősen visszaszorítva a csecsemőhalandóságot, és esélyt adott azoknak a babáknak is, akik valami miatt nem tudtak anyatejhez jutni, hogy erős, egészséges gyermekké cseperedjenek. Ha a szükség úgy hozza, a tápszer remek találmány, de tény, ami tény, hogy az anyatejjel a természet felülmúlhatatlant alkotott. Én pedig a szoptatás révén olyan dolgokat tanultam meg, amiket egyébként biztosan nem tudtam volna.

A kevesebb néha több

Mindig nagyobb melleket akartam. Kiskamaszként jóval nagyobbakat, felnőttként azt mondtam, már csak plusz egy méret is elég lenne. De annak azért örülnék. Aztán várandós lettem, és rögtön rájöttem, hogy ezt a kívánságot nem gondoltam át, pedig hol voltunk még akkor a tejbelövelléstől! Most minden felsőm kicsi rám, néha teljesen aránytalannak érzem a testem, és az összképen az sem segít, hogy idővel mindig minden anyatejes lesz.

Empirikus úton kellett megtapasztalnom azt is, hogy a nagy mell egyúttal nagyobb súlyt is jelent, amiről az amúgy is egész életemben velem élő hátfájásom azonnal írásos panaszt nyújtott be. A szoptatás során jöttem rá, hogy dehogy akarok én nagyobb melleket, de arra is, hogy igazából mindegy is, milyen méretűek, formájúak a melleim. Képes vagyok a segítségükkel életben tartani a számomra legfontosabb embert.

Képes vagyok élete első hónapjaiban megadni neki velük MINDENT, amire szüksége van. Elképesztő, nem? Szép munka, lányok, B kosár vagy D kosár, teljesen mindegy, büszke vagyok rátok!

Hasfájástól égzengésig mindenre jó

Azon kívül, hogy az anyatej tökéletesen és hiánytalanul csillapítja az éhséget és a szomjat, összetétele folyamatosan változik és mindig a baba igényeihez igazodik – vagyis egy édesanya teje mindig az éppen létező legjobb táplálék, amit a kisbabája kaphat, tehát csecsemőd jobb koszton van, mint a személyi edzővel és dietetikus tanácsadóval meg privát szakáccsal megtámogatott milliomosok.

Emellett az anyatej telis-tele van fontos vitaminokkal, valamint  lactobacillusokkal és bifidobaktériumokkal, melyek elengedhetetlenül fontosak a baba bélflórájának optimális fejlődéséhez, és így immunrendszere megerősödéséhez is.

A kézenfekvő táplálás mellett tehát az anyatej számos más dologra is tökéletes válasz: immunerősítő, védelmező, fájdalomcsillapító, megnyugtató hatása van a babára, ráadásul az emésztést is segít beindítania, ezért például a hasfájós babákon is sokszor éppen hogy még egy nagy adag szopizás az, ami segít.

Olvastad már?  Az alábbi hatalmas fejlődésen megy keresztül a baba az első 6 hónapban

Az anyatej – főleg a legelső hónapokban, amikor még elég korlátozottak a lehetőségeink arra, hogy a gyerektől megkérdezzük, mi a baj, vagy más eszközökkel vigasztaljuk – gyakorlatilag mindenre jó. Mindenre is. Éhség? Anyatej. Szomjúság? Anyatej. Fogzás, hasfájás? Anyatej. Éjszakai ébredések? Hidegháború? Árfolyam ingadozás, ronda csempe a fürdőszobában, hangos szomszédok? Na jó, hát mindenre talán mégsem, de az egyszeri első gyerekes szülő minden aggodalmával és bizonytalanságával mondom, hogy az anyatej olyan, mint a varázslat. Ha nincs ötletem, hogy mivel vigasztalhatnám utódomat, akiről esetleg már eleve azt sem tudom eldönteni, hogy miért bömböl, az anyatej mindig szinte mágikus megoldást jelentett, amitől gyorsan felszáradtak a könnycseppek, a hüppögést pedig elégedett kortyolás váltotta föl.

Lehet egész éjszakákat egyetlen pózban fekve tölteni

Korábban nyugtalan alvónak gondoltam magamat, aki egy-egy kiadósabb pihenés során keresztbe-kasul bejárja az ágyat. Ma már tudom, hogy egy növekedési ugrás, egy fogzás vagy hasfájás idején képes vagyok 6 órán keresztül is egyetlen pózban feküdni, ha méhemnek kicsiny gyümölcse éppen abban talált békét, ugyanis a legapróbb mozdulatommal kicsúszik a szájából az arany kiskanál… khm… akarom mondani, a mellem, és bármilyen mélyen aludt is addig, erre az égbe kiáltó igazságtalanságra azonnal felébred, és követeli magának a nyugalmat hozó anyai jelenlétet. Ami két centi távolságból azonnal értékelhetetlennek tűnik.

Olvastad már?  A nő, aki kilencvenezer újszülöttet mentett meg

Ilyenkor félálmomban azért átfut az agyamon, hogy valószínűleg a legdurvább hollywoodi rehabokon sem találkoznak ilyen függőkkel, és hogy remek, hogy ez a gyerek kialussza magát, de ez azt jelenti, hogy holnap csupa erő és energia lesz, én meg már negyedik napja töltöm úgy az éjszakát, hogy azt egy kamcsatkai titkos börtön lakója is együttérzéssel hallgatná meg. Aztán mégis hagyom, had aludjon. Tudom, hogy nem azért csinálja, hogy velem kiszúrjon, hanem mert valamije fáj, valamitől fél, vagy csak úgy általában óriásinak érzi ezt a világot, amiben ő olyan picike, az én közelségem pedig olyan biztonságérzetet ad neki, amiben aludni is lehet.

Karzsibbadós, derékkicsavarós éjszakák. Végtelennek tűnnek, pedig olyan kevés van belőlük. Még néhányat alszunk, és ebből a mellemen fújtató kis csomagból kamasz lesz, aki nem hogy itt, de talán itthon sem tölti az éjszakát. Hagyom, hagy aludjon. Beszippantom az illatát, és megpróbálom eltenni az emléket azokra az estékre, amikor fájdalmasan nagy és kényelmes lesz majd az ágy.

Képek forrása: t.tomsickova/Depositphotos.comjolopes/Depositphotos.comoksun70/Depositphotos.com