A fegyelmezés művészete
A fegyelmezés során a szülők gyakran érzik magukat tanácstalannak, hiszen nem szeretnénk fájó emlékeket hagyni magunk után, de fontos, hogy a gyermek világos és követhető határokat kapjon. A cél nem az, hogy megfélemlítsük, vagy bűntudatot ébresszünk benne; inkább az, hogy megtanulja, minden tettének következménye van, és hogy ezeket a következményeket érdemes előre átgondolni.
Az ‘amit mondj’ és ‘amit ne mondj’ formulák közötti különbségtétel különösen értékes lehet. Ha a gyermekünket felelősségre vonjuk egy hibáért, azt tegyük úgy, hogy közben irányt mutatunk és pozitív alternatívát kínálunk számára. Ahelyett, hogy azt mondanánk: ‘Már megint rosszat csináltál!’, próbáljuk inkább így: ‘Örülnék, ha legközelebb segítenél rendet tartani, mert látom, hogy képes vagy rá.’
