Még egy gyerekkori sláger: a Gumimacik nekem nagy kedvencem volt. Imádtam az elején a lelkesítő zenét is, teli torokból énekeltem, hogy „Rajta hááát!”, csak azt nem értettem teljesen, miért jön utána az, hogy „bárhogy dimbel-dombol zúg a víz”.
Persze azért, mert nem ez jött, az eredeti szöveg szerint „bárhogy bömböl, tombol, zúg a víz”, egy nagyon jó barátomat pedig már felnőtt fejjel kellett felvilágosítanom arról, hogy a „mágikus szörp” az nem a „gumimacilé”, hanem egyszerűen csak a „gumimaciké”.