Jordan Allen, a Utah Valley Egyetem kommunikációkutatója és dr. Dawn O. Braithwaite közösen szerkesztenek egy blogot, amelyben a kommunikációról és az elidegenedett családi kapcsolatokról szóló kutatásokat ismertetnek. Amikor Jordan elkezdett olvasni az elidegenedésről, megtudta, hogy a családokkal foglalkozó kutatók és szakemberek gyakran gondolnak az elidegenedésről az egyéni vagy kollektív diszfunkciók szempontjából; valami megoldandó és javítandó helyzetként.
Tökéletesség kontra valóság
Jordan több tanulmányban is megkérdezett olyan embereket, akik eltávolodtak néhány vagy az összes családtagtól. Egyik interjúalanya segített megérteni, hogy nem mindenki éli meg negatívumként az elidegenedett családi kapcsolatot:
„Nem mindannyian akarunk olyanok lenni, mint egy karácsonyi képeslap, vagy vágyunk arra, hogy karácsonykor együtt töltsük az időt az apukánkkal. Nem vágyom erre, nem is akarom ezt, és ez teljesen rendben van. És vannak még hozzám hasonló emberek. Vannak emberek, akik szégyellik magukat emiatt, és erre semmi okuk.”
Jordan jobban megértette a szoros családi kapcsolatok kulturális értékét. Innen nézve a szoros, bensőséges családi kommunikáció és kapcsolatok hiánya kudarcnak tűnik.
Egy másik tanulmányban Christine Rittenour kommunikációkutató és munkatársai azt találták, hogy az egyesült államokbeli felnőtt gyerekeket és szülőket, akik elidegenedtek egymástól, mások gyakran negatívan ítélték meg, ami tovább növelte a már átélt szorongást és kényelmetlenséget.
Amikor az eltávolodás a megoldás
Vannak azonban esetek, amikor a családi elidegenedés lesz a leginkább funkcionális és egészséges választás az emberek számára hosszú távon. Kutatása alapján Jordan Allen segít megérteni és elfogadni a családi elidegenítést, és tanácsot ad azoknak az embereknek, akik családi elidegenítést tapasztalnak, és úgy vélik, hogy ez a leginkább funkcionális és egészséges lehetőség számukra:
„Az elidegenedés normális és gyakoribb, mint gondolnánk. A történelem során az elidegenedett kapcsolatok mindig is voltak jelen.”
Sokan találnak példákat az elidegenedett kapcsolatokra családjuk múltjában vagy jelenében. Statisztikailag az elidegenedett kapcsolatok egyre gyakoribbak, mivel az emberek felismerik, hogy nem minden családi kapcsolatot lehet vagy kell fenntartani.
Az elidegenedés egészséges és ideális lehet
Nem minden családi kapcsolat pozitív az életünkben, vagy egyáltalán fenntartható. Ez magában foglalhatja az elidegenedést, amelyet más családtagok kezdeményeznek vagy kezdeményezünk.
Az elidegenedésnek nem mindig kell az utolsó lehetőségnek lennie. A családtagoknak nem kell várniuk arra, hogy még több bántódást vagy sérelmet éljenek át ahhoz, hogy úgy gondolják, az elidegenedés a megfelelő választás.
A családtagokkal való egészséges határok kialakítása részleges vagy teljes elidegenedés formájában is megvalósulhat. Egyes esetekben az elidegenedés segíthet a családoknak a növekedésben és a fejlődésben.
Rendben van, ha pozitívan viszonyulsz a családi elidegenedéshez. Néha az elidegenedés a legjobb megoldás egy vagy több családtag számára. Azok az emberek, akik az elidegenedést egészségesnek találták, következetesen rámutattak, hogy gyakran tapasztaltak gyászt az elidegenedett kapcsolatukból, és bánatot, amely az elidegenedéssel kapcsolatos megbélyegzésből eredt. Fontos, hogy az elidegenedés pozitív következményeinek is teret adjunk, és szem előtt tartsuk: az emberek a biológiai és jogi családi kötelékeken kívül is szerető kapcsolatokat találhatnak.