A gyógyulás útja
Fogtam az összes transzgenerációs – plusz személyes – traumámat és elmentem vele egy terapeutához, akivel egy év alatt akkora javulást értünk el, hogy ő maga mondta, hogy szerinte nem is kell járnom hozzá többet, csak akkor ha úgy érzem, szükségem van rá.
Ésszel
Úgy nőttem fel, hogy én voltam a „problémás gyerek”, mint annakidején apám. A nővérei illedelmes jótanulók voltak, apa pedig egy igazi „rossz gyerek”, a tanárok rémálma. Én butagyereknek lettem kikiáltva, mert nem olvastam jól, csúnyán írtam és rossz volt a helyesírásom.
Valójában apám csak hiperaktív volt, akit sportolni kellett volna járatni, hogy levezesse a felesleges energiáit, mert élénk kisfiúként nem tudott a padban ülni naphosszat. Nálam egyértelmű, hogy nem vagyok hülye, csak diszlexiás. Olvass még a témában
A rossz alvás tényleg megállíthatja a zsírégetést? Ezt mondja róla a fitneszedző
„Jó lesz ez még valamire” – Miért fáj ennyire megválni a tárgyaktól?
Rostos keksz, proteinpuding, energiaszelet: egészséges választás vagy csak jól csomagolt ígéret?
„Tönkre fogsz menni benne, ha mindenkiért te aggódsz” – Így változtatta meg a pszichológusom egyetlen mondata az életemet
Amikor felmerültek az első tanulási nehézségek a lányomnál, egyből elvittem szakemberhez, ahol kiderült, hogy ADHD-s, de a megfelelő odafigyeléssel ez olyan szinten volt kezelhető, hogy felvették a jogi egyetemre. Ő nem úgy nőtt fel, mint én és apám, hogy kudarcnak lett kikiáltva és semmi segítséget nem kapott.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
